Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól
A hólyagkövek előidézője a karsztokon termett savanyú lőre. A savanyú borok köszvényt, húgykövet, puffadást, sőt még hypochondriát is előidéznek. Hosszan foglalkozik a pihenéssel, főleg nagyon szükséges azoknak, akik szellemi munkát végeznek — írja. Kutatnunk kell a betegség eredetét és forrását. A sok rendszertelen mozgás, a rengeteg folyadékfogyasztás, a poshadt vizek sok betegséget idéznek elő. Ha a szervezetben sok a tisztátalan savó, akkor ez scorbutumot és gennyesedéseket, daganatokat, rosszindulatú lázakat okoz. Platónra, Szókratészre hivatkozik, mint akik egész életükben alig ettek húst, s ezért voltak olyan hosszú életűek. Pythagorász is megtiltotta a vérbő embereknek a hús evését. A lélek egyensúlya mindenek felett igen fontos a betegségek megelőzése és gyógyítása szempontjából. Mielőtt gyógyítunk valakit, tájékozódjunk 1. annak természete, szokásai felől, 2. mennyire érzékeny, 3. van-e benne ideges ellenszenv, 4. van-e energiája megtartani az orvosi tanácsokat, 5. régi szokásait nem szabad hirtelen abbahagyni, 6. legyünk figyelemmel arra, hogy régi orvosságai használat folyamán elvesztik hatásukat, 7. aggodalmát és szomorúságát szüntessük meg, 8. változtassuk néha a gyógykezelést, mert a beteg megunja mindig ugyanazt a módszert használni. Kitér arra, hogy mennyire pontosan kell a gyógyszereket elkészíteni, mert a hibásan készített gyógyszerek sok bajt okoznak. Gyógyításaiban — úgymond — Thomas Sydenhamus (1624—1889-ig élt, hírneves angol orvos), valamint Felix Rhater, a francia Sovasche tanait követi, aki ,,az ellenkezőket ellenkezőkkel gyógyította". A hosszú elméleti leírás után a következő fejezet címe ez: „Elenchus Plantarum Officinalium, et earum, quarum medicinales virtutes notae, et distincto volumine consripta sunt." Érdekes és értékes része a kéziratnak az, amelyben felsorolja saját bibliográfiáját. Természetesen ez is latin nyelvű. „Juhász vagy Ihász Péter (sümegi járás, 1536-ban született, meghalt 1572-ben, feltűnt 1578-ban, herbáriuma. Azután Pécsi Lukács szerzetes 1591.