Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

önálló családi empíria. Sehol egyetlen vonatkozás sincs, ami babonáskodás vagy misztika lenne. Receptjei és gyógyító módjai legnagyobbrészt egészen különösek, egyéniek, csak kisebb részben variációi az általánosan ismert korabeli gyógyító módoknak és gyógyszereknek. A család utolsó sarja Szelestey Pál volt, őtőle tudjuk a következőket. Szelestey Sándornál, a kéziratos könyv befejezőjénél volt juhászbojtár Németh Mihály, aki utóbb juhász és idősebb korában számadó volt, A dunántúli nemesek a XVII— XVIII. században majdnem kivétel nélkül juhokat tenyésztettek, mert a külterjes gazdálkodásban divatos volt az ugaroltatás, a földek pihentetése 1—2 éven keresztül. Ezeken az ugar-földeken, de a rétségeken is juhokat tartottak, annál is inkább, mert jól jövedelmezett és a felhizlalt juhokat lábon hajtották legelve a bécsi és gráci piacokra. Németh Mihály tehát számadó juhász volt a Szeles te y-családnál. Mint ilyen, bejáratos volt Szelestey Sándor kúriájába és sokszor kérte ki gazdája tanácsát, ha ő vagy a rokonsága beteg volt. Máskor pedig Németh Mihály mondta el tapasztalatait a juhok betegségei körül, főleg ha járvány ütött ki. El lehet mondani, hogy kölcsönösen tanították egymást. Maga az öreg Németh Mihály aggastyán korában beszélte el, hogy valósággal úgy leste el évtizedeken keresztül a gyógyszerek és gyógyítás tapasztalatait, de ő is elmondott minden eredeti jó tanácsot, amelyet az állatoknál tapasztalt. Szelestey Sándor pontosan feljegyzett mindent és ellenőrizte a számadó juhász állításait, sokszor előfordult, hogy hónapok múlva közölte a számadóval, hogy egyik vagy másik kezelési módja helyes volt, vagy nem ért semmit. Ez a viszony évtizedeken keresztül olyan barátsággá fejlődött a juhász és gazdája között, hogy nemcsak tanultak egymástól, hanem becsülték is egymást. Szelestey Sándor halálakor Németh Mihály elkérte fiától, gazdájától, Szelestey Páltól a gyógyító könyveket, aki azokat gondolkodás nélkül átengedte a számadónak. Ezek között volt a kéziratos könyv. Németh Mihály pedig gazdája halála után kilépett a család szolgálatából, saját házába költözött, földet vásárolt, gazdálkodott, de még inkább hozzálátott a gyógyí-