Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

tálat vagy az atyafiság és ismerősök empirikus gyógyításának gyűjteménye. Kifejezései sokszor egészen egyéniek (csünt, poszáta, zalámbuló [vándorló] görcs). De általában szép magyaros kifejezések és könnyen érthetők. Természetesen ez a kézirat sem mentes a korabeli „csodabogaraktól", mint pl.: „Az Kiben Kigyó vagy Béka vagyon" stb. Egészen bőséges a női betegségek ismertetése és leírása, amelyhez hasonlókat ez ideig a többi kéziratos orvosló könyvben nem találtam. Növényneveit legtöbbször latinul írja és magyarra fordítja, ez is egészen egyéni, sokszor paraszti elnevezéseket használja, de néha itt is utána írja a „deák" nevet. Az írás fajtája, a betűk formája, a számok, az index elkészítési módja arra mutat, hogy feltétlenül litteratus emberek írták. Minden oldalt fekete vonallal körülhatároltak és ez széppé is teszi az öreg kéziratos könyv ósdi, szúette lapjait. A Szelestey-család kéziratos könyve A honfoglaló Guar-nemzetség leszármazottjai voltak, a család fiágon 1896-ban kihalt. A Szelestey-kézirat 114 oldalas könyv, az írásból látszik, hogy három nemzedék írta. A könyvben dátum nincs. Korát hozzávetőlegesen csupán abból állapíthatjuk meg, hogy Szelestey Gergely, aki passzionátus empirikus gyógyító volt, 1730 körül született Uraiujfaluban, Vas megyében. Kúriájuk udvarában ma is áll egy emeletes granárium, melyet a nép még 50—60 évvel ezelőtt is „kórháznak" nevezett. Ebben az öreg házban helyezték el a betegeket, akiket néha napokon át vagy még hoszabb ideig ott tartottak és gyógykezeltek. Szelestey Gergely és fiának, Szelestey Sándornak könyvtárában kétségtelen több régi herbárium is volt. Szelestey Sándor a latin nyelven kívül jól beszélt németül és franciául és a család régi feljegyzései szerint Párizsban, Bécsben könyveket vásárolt. Nagy könyvtárukból csupán két bennünket érdeklő könyv maradt meg, nevezetesen Méliusz Juhász Péter Herbáriuma és egy német nyelvű Arzneu-Buch, amely Wienben 1741-ben jelent meg. Többek között ezeknek a könyveknek hatását tapasztaljuk a kéziratban, de java része mégis