Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól
és ezek gyógyítását. A növényi gyógyszereken kívül már állati és kémiai szereket is használ és pontosan ismerteti azok elkészítési módját. Nagyon sok állati anyagot ír le: pl. fecskefióka fejét megfőzni, aztán szárítani és megtörni. A mellhártyagyulladást pleuritis néven említi. Többször latinul írja le a betegség tüneteit és gyógyítását. Körülbelül 300 betegséget és ennek gyógyszereit ismerteti. A harmadik részben 277 féle külső és belső betegséget ír le, külön fejezetben ,,a fehérnépi bajokat". A végén nagyon szépen összeállított tárgymutatóban sorolja fel a tartalmat. Ennek a címe: „Indexe a vagy Mutató Táblája a Betegségeknek és az Orvosságoknak: Ordina alfabetica." A negyedik rész pedig: „A Méheknek tartásáról". Ezt 28 oldalon ismerteti és a szakértők beható tanulmányozása alapján megállapítható, hogy nemcsak érdekes, de tökéletesen szakszerű munka. Közvetlenül utána 6 oldalon a lovak és disznók betegségeivel foglalkozik, majd 2—3 oldalon azt írja le, hogy miként lehet különböző könnyen beszerezhető vegyi anyagokból háztartási festéseket készíteni. A kéziratos könyvet 5 féle kézírás írta. Kétségtelenül egy család több generációja, sajnos, kezdő dátuma nincsen, de az utolsó lapon az: 1792. Die 14. Január. • Mivel Kisfaludy István a múlt század első felében volt Beled plébánosa és kézírását összehasonlítva az orvosló könyv írásával, megállapíthattuk, hogy ezt nem ő írta, hanem nagyatyja fejezte be, aki 1794-ben halt meg és az előző részeket bizonyára ennek Ősei írták. Nyelvezetéből, az írás formájából megállapíthatjuk, hogy azt minden valószínűség szerint a XVII. század közepe táján kezdték írni. Rengeteg eredeti megfigyelés, tapasztalat van a leírásokban, de más könyvekre való hivatkozások nincsenek benne. Ez az orvosló kézirat valódi példája a doktorkodó írásoknak, amelyekben babonának és misztikumnak még csak a nyomai sincsenek. A kézirat oly bőséggel és ízes dunántúli magyarsággal, könnyen olvasható módon tárja elénk a korabeli empirikus gyógyítás módszereit, hogy valóban tárháza az effajta munkáknak. Lehetséges, hogy itt-ott más herbáriumokból is vette anyagát, de legnagyobb része, úgy gondolom, egyéni tapasz-