Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. TARDY LAJOS: Az első magyar „sub auspiciis” orvosdoktor
Az egyik útitárs szegényen, nyomorúságosan pusztul el a tbiliszi kapucinusok .missziósházában, a másik pedig dicsőségének zenitjére érkezett el... 1784 óta Reineggs állandó pétervári lakos, csak 1787—88ban mozdult ki az általa nagyon megszeretett városból, hogy Patyomkin herceg megbízásából mint „negotiateur" működjék közre az orosz—török háború moldvai hadszínterén. 1784ben, bár tekintélyes állami fizetést húz, még csak kollégiumi ülnöki ranggal bír, de következő évben udvari tanácsosi ranggal már a birodalmi orvosi kollégium munkatársa. Moldvából visszaérkezve, rövidesen megkapja a kollégiumi tanácsosi besorolását és a szentpétervári sebészorvosképző intézet igazgatója, egyben a birodalmi orvosi kollégium tudós-titkára lesz. Életének hátralevő esztendeit ebben a beosztásában töltötte. Mint kortársa, Gerstenberg írja, „vezetése alatt az orvosi intézet igazi viruláshoz jutott. Ö választotta ki a legjobb orvosokból az intézet tanári karát és önmaga állította össze a tananyagot is. Állandóan látogatta az előadásokat, hogy mind a tanárok, mind a hallgatók szorgalmát és figyelmét ösztönözze. Az intézethez csatolt klinikán nem mehetett végbe fontosabb műtét, melyen ott ne lett volna". Ugyanakkor sűrű levélváltással tartja a kapcsolatot grúziai barátaival, főleg a trónörökössel és Vachtang herceggel. Nem ritkán orvosi tanácsért folyamodnak hozzá, sőt 1792-ben az is megtörtént, hogy Heraclius gyógykezeltetés céljából elküldte 'hozzá Pétervárra egyik főemberét, Bebutov herceget. Reineggs nem egy Magyarországról jött orvosra bukkanhatott Moszkvában és Pétervárott. Itt dolgozott ekkor a Szatmár megyei Molnár János, a moszkvai Péter-Pál kórház volt másodorvosa, Orlay János, a későbbi cári háziorvos, Bárányi József sebészorvos, Keresztury Ferenc moszkvai sebészprofesszor és más, kevésbé ismert magyar orvosok is. Reineggs fiatalon, negyvenkilenc éves korában halt meg. Utazásai során megszokta az ópium élvezetét és erről a szokásáról Pétervárott sem tudott letenni. Gerstenberg szerint szelleme mit sem szenvedett a mértéktelen ópiumfogyasztástól, de
