Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. TARDY LAJOS: Az első magyar „sub auspiciis” orvosdoktor

Reineggset a páholytestvérek sorában találjuk. Az itteni szabadkőművesek néhány megyei és városi ember mellett túlnyomó többségükben vegyészethez értő bányatisztviselők és éppen ez magyarázza meg, hogy a páholy tagjai közül többet rózsakeresztessé avatnak, ezek pedig nagy buzgalommal keresik a bölcsek kövét. A páholy egyetértése is hamarosan megbomlik, mert a páholy táblái által ekkor már „atro calcule notatus medicus"nak nevezett Reineggs Jakabot nem elégíti ki a páholy működése és új páholyt akar alapítani. Azt remélte, hogy Kueffstein gróftól megkapja a három angol fokot és az új páholy a legmagasabbrendű tevékenységet fejtheti ki. Reineggs nem csinált páholytársai előtt titkot abból, hogy a bányakamara urait és a környékbeli arisztokráciát — elsősorban tehát a Koháryakat — akarja megnyerni a páholynak, illetve inkább a rózsakeresztességnek és az alkímiai kísérleteknek. Reineggs megpályázta a selmeci városi orvosi állást (Báró Störck, van Swieten utóda állítólag nagyszombati tanszéket ajánlott fel neki, melyet visszautasított), de nem kapta meg.. Helyesebben: nyilván meg is kapta volna, de ekkor következett be az az esemény, mely eddig esztendőről esztendőre húzódott, halasztódott — nevezetesen gróf Koháry János teljes anyagi összeomlása, csődje. Koháry színházi vállalkozása 1772. augusztus 28. óta már zárgondnok felügyelete alatt működött, de egészen mostanáig fennállt. A gróf sok százezer forintot veszített a bécsi színházon — egy egyetemi tanár egész évi fizetése 1000—1200 forint összegre rúgott ekkor —, ami tökéletesen felemésztette a régebben is tékozló, eladósodott ember egész maradék vagyonát. Birtokaihoz nem nyúlhatott hozzá, mivel azok hitbizományok voltak, melyek nemcsak elidegenítési, hanem terhelési tilalom alatt is álltak. 1776. március 22-én bekövetkezett a fizetésképtelenség és az ezzel kapcsolatos botrány. Az arisztokrácia hírnevét féltve óvó uralkodónő haragjában azonnal kitiltja a birodalmi székvárosból és Antalfalvára száműzi a grófot. Antalfalva — az egyik Koháry-uradalom központja — alig néhány kilométerre fekszik Selmecbányától. Koháry nyomban