Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. TARDY LAJOS: Az első magyar „sub auspiciis” orvosdoktor

Kora szokásait és saját kalandvágyát követve vándorútra indul. Éppen egy kis csehországi városkában kamatoztatja ér­vágó- és borbély művészetét, amikor a véletlen furcsa játéka belesodorja élete egy „mellékszenvedélyének", a színészetnek útjába. A színészet iránti nosztalgiája későbbi életében még kétszer fog fellobbanni és az események sajátos kapcsolódása következtében éppen ennek a vargabetűnek köszönheti majd, hogy végül is visszatalálhat igazi útjára. A városkában vendégszereplő színtársulat drámai hőse sú­lyosan megbetegedett és nem tud fellépni. Hogy Reineggs fog­lalkozott-e a drámai hős meggyógyításával, azt nem tudjuk, arra azonban van adatunk, hogy egy nap alatt betanulta a szerepét és ezzel megmentette az előadást. Néhány hónapig a vándorkomédiás életét éli. 1768 húsvétjára hazatér édesanyjá­hoz. Alig negyed évet tölt a szülői házban, bár a városka lakói dicsérik néhány sikeres kezeléséért. Franciául már tud, most latin ismereteit tökéletesíti, mert — mint kebelbarátjával közli — rózsakeresztes kapcsolatai szükségessé teszik, hogy teljesen elsajátítsa ezt a nyelvet. Ugyanez a barátja közli, hogy Reineggs titokzatos külföldi levelezést folytatott szülővárosából is és onnan ismét egészen váratlanul tűnt el. Ősszel bukkan fel újból Lipcsében, de a leg­szigorúbb inkognitóban él, csak a késő esti órákban lép ki az utcára, mivel ismét tart a hatóságok üldözésétől. Közben ba­rátjával szemben felenged szokott hallgatag tartózkodásából és rá akarja bírni a rózsakeresztességbe való belépésre. Ekkor közli először azt is, hogy egészen távoli utazásra készül és a keleti országokban mint orvos és vegyész akarja pályáját megfutni. A kortársak hüledező csodálkozásának oka ma már világo­san áll előttünk. Az ifjú Reineggset vonzotta a titokzatosság, a misztikum, és aránylag igen fiatalon bekerült előbb a sza­badkőműves, majd a rózsakeresztes műhelyekbe. Reineggs jól értett a titok megőrzéséhez és különösnek tetsző magatartása, hallgatagsága mögött valósággal bűbájosságot sejtettek, holott csak fogadalmához hű szabadkőműves volt. A Kelet iránti olthatatlan vonzódása pedig egészen haláláig végigkísérte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom