Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. MÉREI GYULA: A babilóniaiak és asszírok orvostudománya, különös tekintettel az osztraka-leletek szövegére

sok. A hold- és napfogyatkozásoknak különösen nagy fontos­ságot tulajdonítottak. PL: „Ha a hold sziván (május—június) hó 1. és 30. között el sötétedést mutat, akkor a termés visszama­rad", vagy ha „a hold 1. és 28-a között azonos küllemű, akkor ez Szíriára baljóslatú jel" (W. A. I.; III. 51, 2). Minden eseményben isteni előjelet kerestek, ha bizonyos színű kutya tévedt a királyi palotába, akkor a kutya színéből tűzvészre, betegségre vagy halálra következtettek. A jóslások egyes fajai közül a serleg- és olaj-jóslást (az olaj­csepp lesüllyedésének viselkedése), valamint az álomjóslás jut gyógyászati (betegség — prognózis) jelentőséghez. Marduk és Zarpanitu templomaiban történt alvások (incubatio) szintén a jóslással, illetve gyógyulással voltak kapcsolatban. Igen elter­jedt volt a máj-jóslás (hepatoskopia) ; az áldozati állat májának és belső részeinek kóros elváltozásai a legkülönfélébb jóslatok­nak képezték alapját. Jóslási előjelekre következtettek emberi és állati torzók születéséből is. A jóslások, valamint az a félelem, hogy megsértik az isten­ség akaratát, súlyos tilalmakat eredményeztek. Bizonyos hóna­pok vagy napok (minden hónap 7„ 14., 21., 28. napja) már eleve mint szerencsétlen szerepel. Ilyen napokon, mint például eluT hónap (augusztus—szeptember) 7. napján (Marduk és Zarpa­nitu házassági ünnepén) a király ne üljön trónra, ne lépjen kocsira, de az orvos se nyúljon beteghez. Ezeknek a ..kedvezőt­len napoknak" felfogása nyilvánul meg a középkori „érvágó naptárak 1 " előírásaiban (dies fausti et infausti). Ezzel azonban a Mardu7-c-papok a király és polgárság cselekedeteit, sőt sok­szor cselekvő képességét is, tevőlegesen befolyásolhatták és ezért Babilóniában olyan nyílt vetélkedés, mint amilyen pél­dául Egyiptomban az Amon-papok és IV. Amenhotep fáraó között (a monotheista Eton-vallás megteremtése) mutatkozott, egyáltalában nem fordult elő. Már Lenormantnak feltűnt, hogy a sumér és finn mitológia igen sok rokonvonást mutat. Ebből a két nép közös eredetére következtetett, amit filológiai vonatkozások is igazolni látsza­nak. Valóban több finn, sőt magyar szó eredete talán sumér

Next

/
Oldalképek
Tartalom