Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. MÉREI GYULA: A babilóniaiak és asszírok orvostudománya, különös tekintettel az osztraka-leletek szövegére

asszír: rabisu; leselkedő), de még árnyak (dimme), kísértelek (dimmea, asszír: labasu), vámpírok (dimnekhab, asszír: ahhazu; jelentése: a gégét sebesítő), éjjeli kényszerítők (hímnemű lillal, asszír: lilu; és nőnemű kiellillal, asszír: lílitu) népesítik be mint démonok az asszír és babilóniai fantáziát. A betegségokozó dé­monok közé tartozik Pazuza és Aszukkum. A betegségokozó dé­monok általában a halál-istenek (Nin-Ki-Gal, Nergal) szolgái: Irra okozza szerintük a pestist, Namtaru a dögvészt, Labasu a lázas betegségeket; az alacsonyabbrendű démonok közül pedig az utuq a nyak-, az alal (asszír: alu) a mellkas, a gigim (asszír­ekimu) a zsigerek, a telal (asszír: gallu) a kéz betegségeit. Azzal a babonás tévhittel, hogy egyes emberek képesek len­nének farkassá átalakulni, először a babilóniaiaknál találko­zunk. A farkaskoldusok (akkád: utug-gal; asszír: utaggülu) e hit szerint kiszívnák az emberek vérét. Később a görögök is át­vették ezt a gondolatot (lykanthropia), ahonnan Németországba került (Werwolf) és még az újkorban is szomorú szerephez ju­ttot a boszorkányüldözésekben. Gyógyászati vonatkozást tulajdonítottak azonban a babiló­niaiak a barátságos érzelmű szellemeknek is. A ördögűzés szer­tartásához hozzátartozott, hogy a kiűzött démon helyébe valame­lyik nyájas szellemet hívják meg (C. I. W. A. XIX. tábla). Ezek a géniuszok (asszír: sedu), akiket alacsonyabbrendű isteneknek gondoltak és egy részüket szárnyas bikaként (asszír: kirubu) ábrázoltak. A jótékony szellemek másik csoportja a kolosszus (asszír: lamastu) jellegzetes típusa a szárnyas oroszlán (asszír: nirgultu). Ezeken kívül még az ég háromszáz szellemét (asz­szír: igigi) és a föld hatszáz szellemét (asszír: anuna erseti) tisz­telték. Láthatjuk tehát, hogy az európai kísértet- és vámpír­babonák alapja egészen az ősi Babilóniáig követhető. Miután a babilóniaiak és asszírok a rontó-mágiában hittek, ezért feltételezték, hogy különleges képességgel felruházott emberek pillantásukkal embert vagy állatot beteggé tenni, megölni vagy megrontani képesek lennének. Innen ered a „szemmelverés" vagy „gonosz szem" (asszír: lapatu su ene; enu lemuttu) hite, mely azután nemcsak egész keleten, hanem Gö­rögország közvetítésével Európában is elterjedt. De abban iá

Next

/
Oldalképek
Tartalom