Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. MÉREI GYULA: A babilóniaiak és asszírok orvostudománya, különös tekintettel az osztraka-leletek szövegére

szok" („Ersemma") művészi szépséggel megírt sorai foglalkoznak. A Rawlimson által lefordított 28 ékírásos tábla a varázsszövegek gyógyítási alkalmazásáról nyújt fontos adatokat. A ninivei könyvtárból megmaradt két gyógyászatilag legfontosabb varázsszöveg-gyűjtemény: a Maqlu és a Sarpu. A Sarpu-gyűjtemény kilenc táblája gyógyászati varázsigéket tartalmaz, de egyúttal komplett bűnlajstrom is. A beteg biztos gyógyulást óhajt és ezért vezeklő énekében az összes elképzelhető bűnt felsorolja, minden elképzelő vétekért bűnbánatot tart. Szinte sablonosán kiemeli, hogy 'vétke nincsen. Az istenség által feltételezett bűnt nem követte el. Minden bűnről beszél, mert nem tudhatja, hogy haragvó istene melyik bűn elkövetésével vádolja, mivel érdemelte ki annak büntető ítéletét, a betegséget. Csak mindennek felsorolása után mondja el: „Vedd el rólam a tisztátlanságot és a bűnt", s a tisztátlanság a babilóniaiak értelmezésében a betegséget jelentette (H. Schneider). Szemléltetésül a Sarpu-táblák egyik idézetét közöljük: „Én a főpap, íme meggyújtom a tüzet, lángra lobbantom az izzó szén üstjét és megöntözöm azt a tisztaság vizével; vagyok Ea istennek szentséges papja és követe Marduk istennek ... istenének és istennőjének elzárt szíve nyíljon meg (a beteg neve) előtt, aki fia NN.-nek és kegyelmezzenek az ő pusztulásának, mentsék meg őt a mai nappal, megszabadítván őt betegségétől." A démonok a babilóniai hit szerint elhagyott helyeken, pusztaságokon, romok között és a tengerben laknának. Ez a hiedelem •— mint a későbbiekben látni fogjuk — a középkor boszorkánypereiben felelevenedik. A démonok egyik csoportját az alvilágban (kur-nu-gá) lakónak képzelték. Az alvilág királynője Nin-Ki-Gal (a szír: Állat). Itt tölti el hitük szerint a nap az éjszakát és ezért nyugaton (Martu) levőnek képzelték az alvilágot. Ide jutnának a halottak. Reménytelen, sötét, kopár és vigasznélküli birodalomnak tartották. A halottak világából visszatérés nincsen. Már Istár pokoljárásának legendája is így ír: „amikor Istár — istennő — (utóbbi szó determinativ és ezért nem olvasandó) elérte a kapuját az országnak, ahonnan