Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. MÉREI GYULA: A babilóniaiak és asszírok orvostudománya, különös tekintettel az osztraka-leletek szövegére

egyúttal szemészek és szülészek is voltak; a kézművesek közé tartoztak és díjazást kérhettek a betegeiktől. Az orvosok díjazását már Hammurápi (ie. 1955—1913) törvényei szabályozták. Ezek szerint, ha az orvos műtéttel polgárt gyógyít meg, akkor 10 sékel; ha alacsonyabb rendűt, akkor 5 sékel; ha pedig szolgát, akkor 2 sékel ezüst díjazásban részesüljön. Törés meg gyógyításáért, hasonló skála szerint 5, 3, illetve 2 sékel ezüst honoráriumot kérhetett. Tájékozódás céljából felemlítjük, hogy ugyanezen törvény valamely iparos egésznapos munkájának bérét 0,30 sékel ezüstben szabja meg és egy ház évi bére mindössze 5 sékel ezüstöt tett ki. Mai súlyérték szerint: 1 talentum: 43.68 kg; 1 talentum: 60 mina; 1 mina: 60 sékel. A büntetések sem maradtak el a magas díjazások mögött. Ha egy polgár műtét következtében meghalt vagy megvakult, akkor egyszerűen levágták a sebész kezét. Ez a barbár büntetés azonban mindenesetre enyhébb volt, mint az építészetre vonatkozó rendelkezés. Ha ugyanis az épület beomlott és a háznak gazdája meghalt, akkor magát az építészt, ha pedig a tulajdonos fia pusztult el, akkor az építész fiát ölték meg. Ur-Lugal-edinna babilóniai orvospap pecsételő cylindere fennmaradt és ebből megtudhatjuk, hogy szolgája, Edinmugi viszont sebész volt. A sebészek helyzete a papi orvosokhoz viszonyítva, akiket uruki és borsippai orvosi iskolákban képeztek ki, erősen alárendelt maradt. A babilóniaiaknál a gyógyításban kétféle szempont érvényesült, éspedig: 1. az empiriás tapasztalatok maradványai és 2. a mindjobban előtérbe jutó mágikus és vallási szertartások. 1. Empiriás eredetűek a gyógyszereik: csaknem 300 növényi és ásványi anyagot használtak. Alkalmaztak borogatásokat és beöntéseket. Beléndek-péppel (fájdalomcsillapítás végett) végeztek fogtöméseket. Sebkezeléseket és műtéteket hajtottak végre; bronzkésék, fűrészek, trepánök és szülészeti műszerek maradtak fenn. A Hammurápi-törvények bizonyítják a törések kezelését. Igen jelentős egészségügyi ismeretekkel rendelkeztek. A betegeket („akiket az Istenség haragjával sújtott") izolálták, azok csak a tisztító pappal érintkezhettek, holmijuk megérintését is tiltották. Általában nagy súlyt helyeztek a