Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. DADAY ANDRÁS: Schoepf Ágoston a pesti egyetemen
Schoepfről, mint orthopaedről és magánintézetéről í 938-ban az Orvosok és Gyógyszerészek Lapjának 6., 7. számában megemlékeztem. Palla Ákos pedig 1955-ben az Orvosi Hetilap 14. számában újabb adatokat közölt az orthopaediai intézetről. Jáki Gyula 1956ban az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményeinek 5. számában foglalkozik származásával, tanulmányaival és működésével eddig még nem ismert adatok feltárása alapján. A létesítendő orthopaed intézetről az akkori illetékesek véleményét a tanszékcsere iránti kéréssel kapcsolatosan most ismertük meg. Ezért ismétlésekbe nem bocsátkozva, lássunk néhány olyan adatot, mely az általa javasolt szegénygyermekkórház felállítására vonatkozik. Ennek létesítésére akkor került sor, mikor a Duna áradása magán orthopaediai intézetét kétéves fennállása után elpusztította s újjáépítésére anyagi helyzete miatt nem gondolhatott. Ez a közadakozásból épült szegénygyermekkórház, mely Európában a negyedik ilyen intézet volt, 1839-ben már olyan állapotba került, hogy Schoepf nyugodt lélekkel írhatta Stáhly országos főorvosnak: „Kegyeskedjék, mint e hazában az összes orvosi ügyeknek az irányítója, jóindulatúlag elhatározni az intézet megtekintését. Határozza meg, mit kell még hozzátenni, vagy mit kell megváltoztatni, mire mi a legkészségesebben vállalkozunk. Ha az intézetet ilyen alakban látná megfelelőnek, kegyeskedjék végérvényes jóváhagyásával ellátni" — Schoepf levele további részében elmondja, hog}' nem annyira nagy terjedelmű, mint inkább jól felszerelt kórházat akart létesíteni, mi egyrészt a szegény anyákra lesz jó hatással, másrészt innen fognak kikerülni az egész haza javára a megfelelő és alkalmas gyermekorvosok. Levele végén azt kéri az országos főorvostól, hogy ha kifogásolni valót nem talál, az alapítók előtt jelentse ki, hogy ha az intézetet megnövelnék, azt már egy orvos, aki vezető és működő is, nem tudná az összes célnak megfelelően oly pontosan vezetni, mint ma. Ez az utolsó mondat azt árulja el, hogy Schoepf a vezetést nem szívesen osztotta volna meg mással. 19 Nem találtam nyomát annak, hogy az országos főorvos látogatására sor került volna, de ráakadtam Urményi Ferencnek, a kórház elnökének 1845. október 15-én kelt, Schoepfhöz
