Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

gyógyító és védő hatásáról szóló babonát szó szerint átvette. A tudomány terén akkor még híre sincs a kritikának, s ennélfogva a régi szerzőknél előforduló babonákat, az anyagok valódi tulajdonságainak nem ismerése folytán vakon elfogadták. A szellemeket világszerte két tényező bilincselte le: a természeti tünemények okai felől való tájékozatlanság és a régi tekintélyek feltétlen uralmának igézete. Kitűnő példa annak az orvosnak az esete, aki vita közben a boncolt holttesten megmutatja a kételkedőnek, hogy a máj az emberi test jobb oldalán van, mire amaz töprengve azt feleli, hogy ez igaznak látszik, s el is hinné, ha Aristoteles az ellenkezőt nem állítaná a könyvében. ,.Ha hinni lehet" — írja Kecskeméti, s mi vegyük ezt a kétkedést megkönnyebbült szívvel tudomásul, mert benne van már az a természetes gyanakvás, ami európaszerte csak egy évszázad múlva válik általánossá. A hazai sárkánypéldákat tovább keresve, néhány elszórtan ránkmaradt, csekély jelentőségű nyom mellőzésével rá kell térnünk azokra az erdélyi adatokra, amiket Vette György nagyszebeni gyógyszerész hozott nyilvánosságra 1673-ban. Vette jeles kutató volt. A danzigi királyi gyógyszertárban tanult, majd Erdélybe kerülve gyógyszerészeién kívül növénytannal is foglalkozott. Hazánk egyik nagymúltú, országosan ismert patikája, a nagyszebeni Fekete Sas volt a tulajdona, amelyet okiratos emlékek már 1494-ben említenek. Vette olvasva Hain leveleit a kárpáti sárkányokról, nyomban írt Vollgnadnak és összefoglalta mindazt, amit Erdély élő, repülő sárkányairól tudott. „Nemrégiben egy oláh hatalmas szárnyas sárkányt égetett el. Az állat odvas fában húzódott meg. A paraszt régóta tudta, hogy a sárkány az odút látogatja, de féltette életét és nem merte elfogni vagy megtámadni. Szeben mellett is tanyázott egy sárkány, de villám ütött a fába s az állat odaveszett. Feje ma is látható a királybíró házában." A „fában élő sárkány" talán bagoly lehetett. Egy másik példány maradványát azonban Vette saját szemével látta, sőt néhány fogat meg is vásárolt az oláh medvetáncoltatóktól. 7 Orvostörténeti közi. 97