Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. CSAPODY ISTVÁN: Id. Csapody István Dr. (1856—1912)

Nevezetes vitája támadt két nagynevű írónkkal, Gárdonyi Gézával (13) és Eötvös Károllyal (14) a napilapok hasábjain. „A napraforgó becsületéről" volt szó. Igaz-e, helyes megfigyelésen alapul-e a növénynek a neve. Atyám abból indult ki, hogy ennek a virágnak napra irányulását több nyelv is kifejezi, és tudta, hogy a növényeknek szükségük van arra, hogy mentől több napfényt kapjanak. De a kérdés eldöntésére a kísérletet, a növényélettani megfigyelést választotta. így igazolta, hogy a heliotropizmus egyik esetéről van szó: biológiai alaptörvényről, amit lehet ugyan szellemesen kikezdeni, de megcáfolni lehetetlenség. Ez a véleménye Jávorka Sándornak is (15). Az író Csapody az orvostudományt olyan magyar nyelven szólaltatta meg, mint nagyon kevesen Őelőtte. Ezt látjuk fő művében, az Útmutatóban és különösen abban a kis remekműben, amit Az ember szeme címen halála előtt két évvel egy népszerű sorozat számára írt. A legtisztább magyar nyelv, világos mondatok, fordulatokban gazdag, mindig érdekes tárgyalás. A hibátlan magyar nyelvnek nemcsak szépségét, hanem kifejező erejét is megtaláljuk benne; itt-ott némi népies színezetre ismerünk. A nyelv máris kész, kiforrott, a tudományos fogalmak tárgyalására alkalmas. A mondatok rövidek, arányosak, belső ritmust rejtők. A szerző nyelvművész, írásából mindenki tanulhat. A szép előadás sohasem lesz céllá, megmarad nagy könnyűséggel, tévedést nem ismerő biztonsággal kezelt eszköznek, hangszernek, amelyen a tudomány világosan, határozottan és egyszerűen szólal meg. Mindkét munkáért hálás lehet a szemészet is, a magyar nyelv minden művelője is. A népszerű műben egy szemész-élet érett bölcsessége szól az olvasóhoz, a tanításnak évtizedek alatt kiforrott művészete, az orvostudomány népszerűsítőjének nagy kifejező ereje. Keresetlenül és gyökeresen magyar. Az ember szeme c. művét szabad olyan gyöngyszemnek tekintenünk, amelyhez alig találunk hasonlót a magyar orvosi irodalomban. Szépségében, értékében része