Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

A sárkányrejtély megoldódik Európát valóságos sárkányláz fogta el. Mindenki sárkánycsontokhoz akart jutni. Hain barátai kifogyhatatlanok a hálálkodásból. Voltak ugyan már előzően is hírek Magyarország, különösen Erdély sárkányairól, látni azonban nem látta őket eddig senki. Ransano Péter, aki 1488-ban követségben járt Mátyás király udvarában, első ízben írt róluk, de nagy történeti munkájának magyarországi részét csak 1558-ban nyomatta ki a bécsi császári udvar nagynevű magyar orvosa, Zsámboki János, aki szenvedélyesen gyűjtött régi kéziratokat s így került birtokába Ransano műve. Ez a könyv bevezetésében foglalkozik Erdély sárkányaival, mégpedig leletek alapján. „Erdélyben sok a barlang és sok bennök az eldöglött sárkány hústól és bőrtől csontig rohadt koponyája. Az állatok nem ott éltek, ahol a csontjaik a mai nap hevernek, hanem az özönvíz hullámai sodorták oda a csontokat Afrikából vagy más földrészekről." Ez az első írott, illetve nyomtatott adat, amely komoly, szavahihető formában emlékezik meg hazai barlangokban található csontokról, hozzáfűzvén az Erdélyben elterjedt nézetet a csontok és koponyák sárkányeredetéről. Nem véletlen, hogy ez Erdélyben történik, abban az időben az ország egyik legkulturáltabb területén, ahol a félreeső üregekből és távoli barlangokból a pásztornép a városokba viszi a sárkányok ma^ radványait, s azok onnét Budára, a királyi udvarba is továbbjutnak. A sárkány alakját még a falvakban is templomi festmények, faragott oszlopfejek, szemöldökfák, a népes városokban címerek, pecsétlők és szobrok mutatják be. Gondoljunk csak a magyar művészettörténet büszkeségére, a prágai Hradsinban álló bronz Szent György szoborra, Kolozsvári Márton és György remekművére. A két magyar mester híres alkotása a. helyi magyar művészetből nőtt ki, s a prágai szobor szervesen beleilleszkedik az előző magyar munkák sorába, de az olasz hatás alatt fejlődik, az olasz szobrászat jövőbe mutató újításaiból teremt újat: „a térbe komponált bronz lovasszobrot". Azt mondja Balogh Jolán, a Szépművészeti Múzeum tudós