Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)
Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain
sértetlen csontvázát vitte gróf Rákóczi László úrnak. Ha jól emlékezem, vitt még hat alkarcsontot, néhány robusztus nyakcsigolyát és hat csigolyadarabkát az állat farkából. A Dunajec partján, a karthauzi kolostor környékén nyílik a hosszú barlang. Rengeteg csont van benne s valamennyit cseppkő fedi. A csontokat nyavalyatörés ellen árulják. Bizonyosan tudom, hogy a csontok, különösen a fogak, rosszindulatú betegségek idején izzasztó hatásúak. Akik a nyáron arra felé juhot legeltettek, erősen bizonygatták, hogy a Kárpátok barlangjai telve vannak csontokkal. Úgy vélem, az állatok egymás teteme fölött döglöttek el, mikor betegségtől bágyadtan hűsülő helyet kerestek, és felkapaszkodtak a csonthalmazra, ahol még a leginkább érhette őket a friss levegő. Azt mondják, csak éjjel járnak ki, nappal visszahúzódnak az üregbe. A két szemfog és a zápfogak tövig koptak a sok csontrágástól. Juhot, medvét és kőszáli kecskét ettek, csupa olyan állatot, amelyik a barlangba is betévedt. Azt hallottam, hogy egy olasz elővarázsolta odújából a sárkányt és messze repült rajta. Szeretném kielégíteni ritkaságszeretetedet, megvásároltam hát a paraszttól a csontokat s elküldöm neked egy dobozban." Sachsot annyira felizgatta a hír és á nem várt ajándék, hogy nyomban írt Lewenhaimb-nak, kora másik orvos-tekintélyének, és a levelet a rákövetkező évben, 1672-ben megjelentették Lipcsében, a világhírű Miscellanaea curiosa sorozatban, az Orvosi Fizikai és Természettudományi Ritkaságok Gyűjteményében. A rendkívüli munkácska címe: De draconibus Carpathicis. A Kárpátok sárkányai. A 30 cm hosszú és 17 cm széles metszet, amellyel Hain leírását szemléltetik, egyenesen párját ritkítja. Hain nem maradt hálátlan. Még abban az esztendőben újabb levéllel és küldeménnyel örvendeztette meg barátját, aki ez L a levelet is kinyomattatta és egy tábla metszettel illusztrálta, noha ez a kép már távolról sem olyan jó, mint az első volt. „Azt hiszem, sikerült eddig sok mindent megvilágítanom — írja Hain — és a sárkányok történetét érthetőbbé tennem. Amint megígértem, elküldöm a barlangok részletes tervrajzát. Az első barlangot, kérésemre, Venceslaus főtisztelendő úr járta be, aki egykor a kegyesrendi iskolák provinciálisa volt, most a varsói gimnázium rektora, nagyrabecsült barátom. Mindent lerajzolt és remekül megörökített. A másik barlangot egy liptói nemes
