Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)
Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain
és itt küldöm őket. Az élő férgeket lerajzoltattam. Az A hasukra fektetve, a B hátukra fektetve ábrázolja őket. Az utóbbin a lábak is jól felismerhetők. Magukat a íérgecskéket nem láthatjuk jól mikroszkóp alatt sem, mert amint sejtem, a bennök lévő táplálék kiszivárgott; megfehéredtek, áttetszcek, akár a cukor." Ez Hain levelének teljes szövege. Talán elég is az idézetekből. így is minden világos előttünk. Nem az a fontos, hogy ma a megfigyelés mennyire állná meg a helyét. Fontos számunkra a tudomány egész jövőjére kiható fejlődés megindulásának a felismerése. Annak az erőnek, amely az önálló megfigyelésben rejlik. Amint a mikroszkóp, az új tudományos eszköz feltűnik, tudósaink nyomban kezükbe veszik, maguk kínlódnak megszerkesztésével, maguk eszelik ki a vizsgálati eljárásokat. Egyikük sem fiatal ember, aki él-hal az új lehetőségekért, akinek vérében van a tudomány forradalmasítása. Lippay, Hain és a később, utánuk soron következő mikroszkópizáló orvos, a híres pozsonyi Rayger Károly, valamennyien túl vannak életük delén. Sárkányok a Kárpátokban Ezek után, a magyarázó előzmények után rátérhetünk Hain két „sárkány-levelére". 1928-ban, a Budapesten tartott nemzetközi ősélettudományi kongresszus megnyitására jelent meg a hazai őslénytan történetéről szóló könyvem s egyik érdekessége Hain két sárkánylevele volt. Olvassunk el ezekből a levelekből annyit, amennyire most éppen szükségünk van. Az elsőt 1671 december havában írta Hain latinul J. Sachs breslaui orvosnak. „Hét évvel ezelőtt küldtem Varsóba néhány sárkánycsontot Lubomirski Matesalco kapitány fiának. Volt köztük egy ép fej, néhány nyakcsigolya, combcsont, tibia, ujjperc és három karomcsont, mik a medve karmainál jóval nagyobbak és görbébbek. Valamennyit cseppkő fedte, amit óvatosan le kellett bontani róluk. A paraszt, aki a sárkánybarlangot többízben felkereste, egy fiatal sárkány