Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

és itt küldöm őket. Az élő férgeket lerajzoltattam. Az A hasukra fektetve, a B hátukra fektetve ábrázolja őket. Az utóbbin a lábak is jól felismerhetők. Magukat a íérgecskéket nem láthatjuk jól mikroszkóp alatt sem, mert amint sejtem, a bennök lévő táplálék kiszivárgott; megfehé­redtek, áttetszcek, akár a cukor." Ez Hain levelének teljes szövege. Talán elég is az idézetekből. így is minden világos előttünk. Nem az a fontos, hogy ma a megfigyelés mennyire állná meg a helyét. Fontos számunkra a tudomány egész jövőjére kiható fejlődés megindulásának a felismerése. Annak az erőnek, amely az önálló megfigyelésben rejlik. Amint a mikroszkóp, az új tudományos eszköz feltűnik, tudósaink nyomban kezükbe ve­szik, maguk kínlódnak megszerkesztésével, maguk eszelik ki a vizsgálati eljárásokat. Egyikük sem fiatal ember, aki él-hal az új lehetőségekért, akinek vérében van a tudomány forra­dalmasítása. Lippay, Hain és a később, utánuk soron követ­kező mikroszkópizáló orvos, a híres pozsonyi Rayger Károly, valamennyien túl vannak életük delén. Sárkányok a Kárpátokban Ezek után, a magyarázó előzmények után rátérhetünk Hain két „sárkány-levelére". 1928-ban, a Budapesten tartott nemzetközi ősélettudományi kongresszus megnyitására jelent meg a hazai őslénytan törté­netéről szóló könyvem s egyik érdekessége Hain két sárkány­levele volt. Olvassunk el ezekből a levelekből annyit, amennyire most éppen szükségünk van. Az elsőt 1671 december havában írta Hain latinul J. Sachs breslaui orvosnak. „Hét évvel ezelőtt küldtem Varsóba néhány sárkánycsontot Lubo­mirski Matesalco kapitány fiának. Volt köztük egy ép fej, néhány nyakcsigolya, combcsont, tibia, ujjperc és három karomcsont, mik a medve karmainál jóval nagyobbak és görbébbek. Valamennyit cseppkő fedte, amit óvatosan le kellett bontani róluk. A paraszt, aki a sárkánybarlangot többízben felkereste, egy fiatal sárkány

Next

/
Oldalképek
Tartalom