Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)
Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain
íontoltsággal és lassan írták őket, s bizonyára Hain is, mint legtöbb kortársa, úgy vélte, hogy ezen az úton a lehető legnagyobbat teljesítette. Hain leveleinek és cikkeinek különben volt távolabbi rendeltetésük, mert egy mindent felszívó, epikus értekezés-sorozat részei, ránkmaradt fejezetei Magyarország orvosi és természeti ritkaságait tárgyaló nagy műnek. Erről a könyvről vagy legalábbis készüléséről Hain irodalmi híradásaiból tudomást szerezhetünk, de bizonyos, hogy a könyv nyomtatásban nem jelent meg, sőt talán a kézirata sem készült el teljesen. Az olyan különleges feljegyzések, mint a „tiszai csuka fejében talált csiga", vagy az „aranyat termő magyarországi szőlővenyige", sőt a magyarországi sárkányokról szóló híradás is bele illettek az ország természettudományi ritkaságait tárgyaló műbe. A XVII. század orvosai már arról nevezetesek, hogy többé nem a régi görög, latin, arab irodalom homályos, sokszor értelmetlen szövegeit igyekeznek magyarázni, vagy a középkornak vallási miszticizmussal átitatott természettudományos és orvosi feljegyzéseit idézik, hanem maguk lesznek szenvedélyes megfigyelők és leírók, okfejtéseik pedig az idő múlásával egyre világosabbak, egyre inkább megközelítik a feltételezhető igazságot. A XVII. század orvosai előszeretettel foglalkoznak kísérletekkel, szívesen boncolnak és munkáikhoz nagyítóüveget, ahogyan ők nevezik: mikroszkópot használnak. Azt mondhatjuk, az egész XVII. század természettudományi kutatásainak sorsát és irányát döntötte el és szabta meg ennek az egyszerű, boszorkányos eszköznek a feltalálása. A mikroszkóp nemzetközi műszer, ismerték és használták Magyarországon is. A természettudományok egyik lelkes művelője, Lippay hercegprímás 1649. augusztus 12-én kelt levelében utalt arra, hogy európai hírű botanikus kertje mellett nagy növénygyűjteményt tart és növényeit mikroszkóppal vizsgálja. Herbáriuma az elsők egyike, amiről Európában egyáltalában tudomásunk van. Ne gondoljuk, hogy buzgalma holmi felületes virágszeretetben merült ki. Korabeli tudósokkal, főként olaszokkal sűrűn levelezett, s kísérletei, ha kezdet-