Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

munka. A körülmények mostohasága mellett is a XVI. és XVÍI. században az orvosi és gyógyszerészeti tudományoknak és kutatásoknak sokat köszönhet az egész magyar természettudomány, a növénytantól az állattanig, a földtantól az ásványtanig, sőt, amint látni fogjuk, bár szinte hihetetlen, az őslénytanig. Ez hát a világ a Felvidéken, ahová a porosz származású katonaorvos, Hain János rövid lengyelországi tartózkodása után megérkezett és haláláig otthont talált. Hain a felvidéki városokban, elsősorban Eperjesen, nem volt elszigetelve. A polgárság egy része német vagy beszélt németül. De ugyanebben az időben megindult már a magyarosodás is. Nézzük meg Weber orvosbíró arcképét. Magyaros szabású, zsinóros ruha feszült rajta kihajtott gallérral, nagy mentegombokkal. Vagy lapozzuk át Eperjes korabeli, régi és híres kereskedő családjainak számadásait. Kitűnő magyarsággal írták. Miért fontos ez? Azért, mert világosan jelzi, hogy a letelepedő Hain nemcsak német anyanyelvű városi polgárságot talál maga körül, és rövidesen az egész ország magyarságának is keresett gyakorló orvosa lesz. Néhány szerencsésen megmaradt levéltári adat kézzelfoghatóan bizonyítja ezt. Rhédey László 1661-ben feleségét Husziról Hainhoz vitte, és levélben kérte Thököly Imrét, járjon közbe a doktornál, vállalja a beteget. Ugyanebben az évben Bánffy Dénes Meggyesről akarta hozzá vinni beteg feleségét, amint azt Teleki Mihály levelezésében olvashatjuk. Nem tréfadolog ez abban az időben, hiszen az egész országon kell a beteggel és nagyszámú lovas katonai kísérettel keresztülvergődni. 1672-ben Hain Teleki Mihály feleségének baját orvosolja levélben s a tanácsokért 10 tallért kért. Ezekből az adatokból Hain nagy hírén kívül még más valami is kiviláglik. Hozzá jönnek a betegek és nem ő keresi fel azokat. A XVI. és XVII. században az orvosi gyakorlat nem mindig tartozott a kellemes és biztonságos foglalkozások közé. A nevesebb orvosok csak akkor vállalkoztak távolabb lakó beteg látogatására, ha megfelelően nagy tiszteletdíjon kívül kellő (5 Orvostörténeti közi. 81