Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. JÁKI GYULA: Adatok Schoepf Merei Ágost élettörténetéhez

ábrándul]a magát, s a gyakorlati élet szükségeit gyakorlati szempontokból fogja föl. Mi előtt e hosszú levelemet bezárom, engedje t meg Nagyságod, hogy a Méltóságos Grófnőnek ezennel is legőszintébb hódolatomat jelenthessem ki. És szabadjon e vakmerő nagy időrablásért bocsánatot remélnem; — megvallom, hogy tollamat ezennel nem az ész, hanem a kedély vezérlé. Ajánlom magamat Nagyságod kegyességébe s mély tisztelettel maradok a méltóságos Gróf Űr Pest 844. febr. 17-én. alázatos szolgája Dr. Schoepf." Sajnos, ez a levél és a könyv a soproni városi közkönyvtárban őrzött Széchenyi Könyvtártöredékből a közelmúltban eltűnt, de szerencsére a levél hiteles másolata megmaradt. Az évkönyv, s az új tudományos időszaki lap, melyet a levél említ, az 1841-ben kiadott „Jahres-Beitrag..." a világ első gyermekgyógyászati szakfolyóirata és a ,,Magyar Orvosi és Természettudományi Évkönyvek". * A szabadságharc kezdetén Schoepf Merei Ágost még ragaszkodott Ösz utcai gyermekkórházához, de végül lelkesedése győzött és segédorvosára Bock •—• később Bókai — Jánosra bízta intézetét, s ő Monti ezredes olasz légiójában önkéntes főorvosi állást vállalt. A szabadságharc idején magyarosította nevét Mereire. 1849-ben, amikor a kormány már másodszor hagyta el Pestet, feleségét a két gyermekkel Szegedre küldte. Az aszszony az ott dühöngő cholera áldozata lett; 16 óra alatt meghalt. (Lumniczer Sándor, akkor már a honvédség orvosfőnöke, ápolta.) Hogy járt-e Schoepf Merei Ágost Szegeden, nem tudni. A szegedi belvárosi plébánia Protocollum Defunctorum Libera VI. kötetének 213. oldalán olvasható a bejegyzés Brambilla Josefa haláláról. „Brambilla Josefa 38 éves, Mérei Ágoston neje, rk., származás helye: Olaszhon, lakhelye: Szeged-belső". Több adat nincs Schoepf Mereiné, vagy Schoepf Merei szegedi tartózkodásáról. Az sincs feljegyezve a halotti anyakönyvben, hogy hova temették. Kétségtelen az anyakönyvezés alapján, hogy a palánki temetőbe. Az 1849. évi júliusi—augusztusi cholera sok áldozatot szedett. Azokat, akik a kórházban haltak meg, a régi és az új rókusi temetőben helyezték nyugalomra,