Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. JÁKI GYULA: Adatok Schoepf Merei Ágost élettörténetéhez

Az esküvő után hazatért ifjú feleségével Magyarországra. Kőszegen sógora házában lábadozott. 1832. november 20-án már ők voltak a tanúk Zsuzsa nénje József Lajos August nevű gyermekének keresztelésén, amint erről a kőszegi ágost. ev. egyházkerület keresztelési anyakönyve tanúskodik (3. kötet, 24. o.). Schoepf Merei Ágost pesti működése kezdetén közeli viszonyba került gr. Széchenyi Istvánnal. Hogy mikor és hol találkoztak először, nem tudjuk, de egy 1844. febr. 17-én kelt levelében azt írja: „8 évek előtt igen gyengélkedő testtel tisztelkedtem először Nagyságodnak". így 1835. év végén vagy 1836 elején kellett először találkozniuk. Levelei, ajánlásai arra utalnak, hogy lelkes híve volt Széchenyi Istvánnak. Nehéz ma már eldönteni a rendelkezésünkre álló adatokból, mikor és miként lett azzá, de valószínű, hogy ugyanúgy, mint ahogy Széchenyi más hívei és talán nem véletlenül, ő is külföldön ébredt a nemzeti küldetés gondolatára. Magának Széchenyinek is külföldi útjain nyílt meg a szeme és külföldön fedezte fel magyar szívét. De nemcsak ők, hanem mások, így Apáczai Cseri, Bessenyei, előbbi Hollandiában, utóbbi Bécsben, Péczely meg Svájcban lelkesült fel nemzeti hivatására. Kazinczy, Kisfaludy Károly is külföldi bolyongásakor, a nyugati világ hatására ébred fel és erősödik meg a magyar eszmények szolgálatára. Valószínű, hogy Schoepf Merei is már Páviában ébredt magyarságának tudatára. Erre utal talán a doktori értekezés is, mikor azt mondja, hogy „pannon földre sodorja nemsokára a végzet". 1833 tavaszán, amikorra már Kőszegen egészségét visszanyerte, továbbképzésre Bécsbe ment Hildebrandt professzorhoz, aki kecsegtető ajánlattal ott akarta véglegesen tartani, de e „meghívás ellenében is győzött a három év előtt érzékenyen felébredt honvágy" -— mondotta Lumniczer emlékbeszédében. A Széchenyihez írt ajánlások és levelek félreérthetetlen bizonyítékok. Széchenyi naplójában, nevezetesen az 1837—1846-ig terjedő éveket magában foglaló kötetben, több helyen megemlékezik