Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. JÁKI GYULA: Adatok Schoepf Merei Ágost élettörténetéhez

„Sans anatomie, et surtout, sans anatomie de texture, la médecine roulera sans cesse dans le même cercle d'erreurs, de solidisme, de mécanisme, de chimisme, de vitaiisme, elle sera pour ainsi dire la proie du premier novateur, homme d'esprit, qui voudra bien s'en emparer." A sokatmondó, Schoepf Merei törekvését, munkásságát jellemző jelige valószínűleg Cruveilhier „Médicine éclairée par I'anatomie et la physiologie pathologique" e, 1821-ben Párizsban megjelent munkájából való és magyarul így hangzik: „Anatómia, de különösen a szövetek anatómiája nélkül az orvostudomány szüntelenül a tévedések: a solidismus, a mechanismus, a Chemismus, a vitalismus tévedéseinek körében fog keringeni, és csak annak az első újítónak, az ész emberének lesz úgyszólván zsákmánya, aki őt nagyon akarja a hatalmába keríteni." Páviai tanárai különböző divatos rendszerek hívei voltak, de az ő előrehaladó szelleme, amint erre a jelige mutat, a tiszta természettudományos utat választotta, melyet e század első évtizedeiben a francia iskola képviselt. A 3. oldalt elfoglaló ajánlás magyar fordításban a következőképpen szól: „Panizza Bertalannak, a páviai Archigimnáziumban az emberanatómia ny. r. tanárának, aki az érző- és mozgatóidegek felosztásának és rendeltetésének, továbbá a vér- és nyirokedények útjának, viszonyának és természetének éles elmével és fáradhatatlan buzgalommal végzett kutatásában senkihez sem hasonlítható, akit lelki és szívbéli nemességében csak kevés ember múlhat felül, s akit a feltárt és megírt kiváló eredményeiért a Párisi Tudományos Akadémia méltó jutalommal, aranyéremmel tüntetett ki, e szerény munkát örök hálája emlékéül ajánlja és szenteli a szerző." B. Panizza professzor, Scarpa dicsőségének méltó őrizője, három nemzedék csodált és szeretett mestere volt a páviai egyetemen, akinek tanaiból a legnagyobb európai akadémikusok táplálkoztak — írja Pietro Vaccari a Storia délia Université di Pavia című, 1948-ban megjelent munkájában. Apja is orvos volt. 1785-ben, Vicenzában született, Páduában tanult, ahol dr.