Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. JÁKI GYULA: Adatok Schoepf Merei Ágost élettörténetéhez

történeteknek az ad különös jelentőséget, hogy nálunk a rendszeres kórtörténetírást Schoepf Merei Ágost vezette be. Mind a két kórtörténet nagy gonddal, szabályosan vezetett. Az angioitist egy 12 éves, a kórházba május 10-én felvett milánói leányon észlelte, a scabiest pedig november 27-étől december 14-éig egy páviai 30 éves férfiún. Mintaszerű a leírás, az elkülönítő kórhatározás és különösen érdekes a kórtörténet azon szakasza, amely a scabies kóreredetét tárgyalja: „A rühre disponáló tényezők közül csak a bőr tisztátalanságát, nyirkosságát és érzékenységét ismerem. A kiváltó oka a ragály (contagium); a beteg is azt okozza. Azonban ennek a járványnak igazi természetét eddig még nem sikerült meghatározni, amint a többiekét sem. Vannak, akik újabban megint hirdetik az arab Ascanzoar-nak nagyon régi véleményét, mely szerint (a kórokozó) a gennyesítő atka (acharus exulcerans); közszájon forog e viszonylatban Morgagni nagy neve; Monfet pedig már odáig jutott, hogy állítása szerint közönséges tű hegyével a hólyagocskákból e férget igen gyakran kiszedte. Viszont igen sok és jó hírnevű férfi az ellenkező véleményen van, akik közül leghevesebben Mouvenval támadott, aki nemcsak a hatást, hanem a járványt is tagadja. A vélemények ilyen különfelesége miatt senki sem ütközik meg; az orvostudományban ez nem ritka dolog s nemcsak ilyen mikroszkopikus parányi állatok körül fordul elő. Legyen szabad nekem az ítéletet az atkáról felfüggeszteni; viszont legyen szabad a képzelgős mesék világába utalni a felfogást arról a bizonyos csípős és mérges nedvről, melytől a szervezet a scabies segítségével tisztítja meg magát. Kijelentem, hogy e betegségben a ragály kétségtelen tény, s a bajt ama hatásokból ítélem meg, melyek észlelhetők, s amelyekből józanul lehet következtetni, bárminő legyen is a baj végső kórokozója." Azután felsorolja, hogy az ismeretlen kórokozónak milyen hatásai vannak. Foglalkozik a gyógyítással, leírja a kórlefolyást, s a kórtörténet azzal fejeződik be, hogy a beteg gyógyultan távozik a kórházból. 1832. szeptember 17-én állította ki az egyetem diplomáját, amelynek eredeti másodpéldánya az egyetem vezetőinek aláírásával szintén megtalálható még Páviában (6. ábra).