Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. GÖRGÉNYI GÉZA, PÉCZELI PIROSKA, Dr. SÁGI KÁROLY: Adatok Hévízfürdő történetéhez

helyzete engedte, szívesen töltött néhány hetet az egyre népszerűbb fürdőhelyen. A gondozott sétány zenepavilonjában Radies Béla és zenekara muzsikált és a virágokkal szegélyezett utakon elegáns közönség hullámzott, köztük sok olyan is, akiket nem a betegség, hanem a szórakozás hozott ide. 1935-ben a „Keszthely Barátai Társaság" megbízásából dr. Lendl Adolf tollából érdekes kis könyvecske jelent meg Keszthely és Hévíz problémáiról. Sokan mosolyogtak ezeken a leírásokon, de ma, amikor újból mindinkább előtérbe kerül az idegenforgalom, foglalkozni kell ezekkel a problémákkal is. így írja Lendl Adolf: „... Ha én volnék Hévízfürdő sorsának intézője, arra törekednék, hogy évenként legalább egy-két indiai maharadzsát, világjáró lordot, télire jómódú finneket, köszvényes norvégeket és esetleg egyszer a walesi. herceget is idecsalogatnám. A többi aztán magától jönne. Elmondom, hogyan kezdeném a sokatígérő munkát. Először is a köztudatba bevezetném néhány nagy újság útján, folyóiratokban, sőt népszerűen írt tudományos füzetekben is, hogy a hévízi meleg tóban piros lótuszvirágok nyílnak, dúsan díszlenek kora tavasztól késő őszig, akárcsak Indiában, ahonnan dr. Lovassy Sándor idetelepítette. Ezekután elmondanám ugyancsak hazai és többi külföldi újságokban (szívesen közlik az ilyen cikket), hogy a budapesti Állatkert egyszer egy súlyosan meghűlt, köszvényben szenvedő fiatal elefántot küldött Hévízre és ez itt a meleg tóban teljesen kigyógyult fájdalmas bajából. Továbbá rátérnék arra, hogy a melegvizű lefolyó csatorna környékében, valahol a közeli réten jókora, külön medencében indiai krokodilusokat lehetne tenyészteni. Nem nagy dolog ez magában véve, mégis megemlékezne róla, mégpedig szívesen és kedvezően a világsajtó. Részletesen elmondom majd az érdeklődőknek, hogy mi ennek a módja és én hiszem, hogy évenként néhány tucatnyi fiatal krokodilust adnánk külföldi állatkerteknek. Lendl Adolf rendkívül ötletes leírásában sok időszerű volna még ma is. Nem ártana, ha felfigyelnének rá az illetékesek! Megemlíti Lendl Hévíz egyik nevezetességét, az indiai vörös lótuszt (Castalia rubra longiflora). A tó növényzetével kapcso-