Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. GÖRGÉNYI GÉZA, PÉCZELI PIROSKA, Dr. SÁGI KÁROLY: Adatok Hévízfürdő történetéhez

létén annyira általános a koravaskori leletanyag, hogy az egyes lelőhelyeket nem is soroljuk fel részletesen. A leletek nagy számából következtethető nagyobb népsűrűség, az egyes telepek hosszú élettartama azt mutatják, hogy jelentősen előtérbe léphetett a földművelés és az állattenyésztés ebben az időszakban. Valószínű továbbá, hogy az aránylag kis területen élő, nagyobb számú lakosság már szervezett társadalmi formák között, szervezett irányítás alatt élt. Nagyobb törzsi egységek alakultak ki ekkor, jelentős katonai erővel. Az egyes törzsek hatalmas földvárakat építettek és veszély esetén ide menekültek vagyonukkal és állataikkal együtt. A Hévíz környéki koravaskori népesség központját Fenékpusztán kereshetjük, ahol egy nagyméretű koravaskori földvár nyomai figyelhetők meg.

23 A főbb közlekedési utakat kisebb földvárak zárták el. Ilyen volt a Biked tetőn álló, már említett földvár. A zavaros, háborús időkben gyakran rejtették földbe a bronz készleteket. Az elrejtett szerszám és ékszeranyag tulajdonosa gyakran elpusztult vagy nem tért többé vissza az elrejtés helyére és csak a véletlen hozza napvilágra ezeket. A hasonló, úgynevezett bronz kincsleletek közül megemlíthetjük a sármelléki,

24 uzsai

25 és badacsonyi

26 leleteket, melyeket az utóbbi években szerzett meg a Balatoni Múzeum. Az elrejtett bronzkészletek, a korszak leletanyagában anynyira gyakori fegyverek világosan mutatják, hogy a korszak népének élete nem volt nyugodt. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a Balaton környékén annyira gyakori földvárakra gondolunk, amelyek közül az említetteken kívül a szomszédos zalaszántói,

26/a uzsai

27 és balatonhídvégi'

28 földvárakat említjük meg. Kelet felől kocsizó és lovasnomád népek egymásutáni hullámai, nyugat felől pedig különböző illír törzsek törnek előre ebben az időszakban. Vidékünk a két támadási irány ütközőpontjában fekszik. A zalaszántói halomsírok

29 az illírség temetkezési szokását mutatják már. A vas használatának nyomaival a korai vaskorban is találkozunk már, a vas használatát azonban csak a késői vaskorban tették általánossá a mai Franciaország területéről több hullám-