Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. GÖRGÉNYI GÉZA, PÉCZELI PIROSKA, Dr. SÁGI KÁROLY: Adatok Hévízfürdő történetéhez

ADATOK HÉVÍZFÜRDŐ TÖRTÉNETÉHEZ Irta: dr. GÖRGÉNYI GÉZA, PÉCZELI PIROSKA, dr. SÁGI KÁROLY (Keszthely) A

tó gyógyító ereje, a táj szépsége ezer és ezer gyógyulni, pihenni vágyó beteget és üdülőt csábít Hévízre. Az ide érkező idegen sétái során elvetődik az egregyi kápolnához, megcsodálja az árpádkori építészetnek ezt a remek kis, román stílusú alkotását. Kíváncsisága elviszi a kápolna közelében látható római téglasírhoz is. Napokat vagy heteket tölt Hévízen, de ezeknél többet aligha talál a vidék múltjának emlékeiből, pedig Hévíznek és környékének is érdekes múltja van. A kutató régészek ásója nyomán múzeumba került régiségek, a levéltárak kifakult írásai azok a mozaikszemek, amelyekből kirajzolódik ez a múlt. Ezzel akarjuk az alábbiakban megismertetni az olvasót. Az ember megjelenésétől időszámításunk előtti III. évezred elejéig terjedő időből az ősember munkaeszközei nem kerültek még elő Hévíz környékéről. Elhamarkodott állítás lenne azonban azt mondanunk, hogy a vidék lakatlan volt ebben az időszakban. Biztosan megfordultak itt is a régebbi kőkor vadásznépei, hiszen a hévízi tóból évről évre kikerülő szarvascsontok a vidék vadban való egykori gazdagságát hirdetik. Az őskőkor vadászó, halászó, ehető gombát, gyökereket gyűjtögető, legfeljebb 20—25 főből álló közösségei ideig-óráig tartózkodtak egy helyen. A vadászzsákmány vándorlásának, a halállomány megritkulásának, a növényi táplálék felélésének megfelelően vándoroltak egyik helyről a másikra, anélkül, hogy állandóbb telepet létesítettek volna maguknak.

1 Megeshet, hogy a közeli Gyöngyösi Csárda melletti homokbányából kikerülő