Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. SPIELMANN JÓZSEF és Dr. SOÓS PÁL: Nyulas Ferenc

fény anyagától nem kell megkülönböztetni". A hősugarak mellett helyesen értelmezi a fénysugarakat is. Az új fizikai és matematikai ismeretek alapján követeli az iparnak, a kereskedelemnek és a gazdasági életnek tudományos alapokra való fektetését. Az összes energiák felhasználását a nép felemelkedése érdekében. Kortársaitól azt követeli, hogy szerezzenek ismereteket ,,a gépeket mozgásba hozó erőkről, mint aminő a tüz, a lég, a víz, a szél, a súly, az emberi és állati erő, és minden más tényezőről és azok tulajdonságairól". A tudomány győzelmébe vetett hite már most erőteljesen megmutatkozik. A newtoni törvényekről lelkesedéssel ír; a világ anyagi törvényeinek létezését határozottan állítja. „A testekben rejlő vonzó és taszító erőket csakis az tagadhatja, aki soha sem figyelte meg a dolgok természetéből-kifolyólag előforduló jelenségeket." Ugyanez a fanatikus hit a tudomány erejében jut kifejezésre érett alkotásaiban is. Tudományos kutatásai során különösen a Radna vidék arany- és ércbányáit ismeri meg. Felháborodással számol be arról, hogy a múltban virágzó bányavidék hanyatlásnak indult. Követeli, hogy a Radna vidéki vas- és ólombányákat erőteljesebben használják ki, szorgalmazzák az aranymosást a folyóvizek mentén. Megrovó hangon veti az ország vezetőinek szemére, hogy a sok ezer esztendő alatt készített és gyűjtött rengeteg gazdagságot a természet nem pazarolhatja azokra a tudatlanokra, akik nem akarják az új bányászati és kémiai tudományt elsajátítani. Gondolatai a mélyre hatolnak. Szenvedélyesen harcol azok ellen, akik a hazai tudomány elmaradottságát kicsúfolják, s ártó rágalmazással igyekeznek még jobban lesüllyeszteni. Tiszteli a haladó külföldi tudományosságot, de elítéli és leleplezi a külföld előtt bambán hajlongó uralkodó osztály kozmopolitizmusát. Kémiai tankönyvében csattanó választ ad az osztrák gyarmatosító politika szellemét képviselő báró Crantznak. Crantz az osztrák birodalom ásványvizeiről megjelent munkájában lekicsinylően nyilatkozik az erdélyi tudósokról. Azzal vádolja őket, hogy nem gazdagítják a tudományt, tunyák és lusták.