Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)
Dr. SPIELMANN JÓZSEF és Dr. SOÓS PÁL: Nyulas Ferenc
járvány elleni küzdelem megszervezésére. Intézkedései gyorsak körültekintők. Elrendelte a pestises betegek és pestisgyanúsak elkülönítését. Eltiltotta a velük való érintkezést. Szigorúan megtiltotta a betegek ruháinak viselését', holmijuk érintését. Szamosújvári tevékenységének időszakára esett küzdelme a jobbágyok között tömegesen előforduló skorbut ellen, kik a szárazság és éhínség elől menekülve, ezerszámra hagyták ott falvaikat és bolyongtak szerte az országban. Nyulas, mint a vármegye „fizikusa", járta a falvakat s kereste fel a súlyos tünetek között sínylődő skorbutos betegeket. Azonnal beadvánnyal fordult az erdélyi főkormányszékhez, közölte a néppusztító betegség adatait és a baj orvoslására gyakorlati megoldásokat javasolt. A véres hasmenés gyógyítására savó- és vastartalmú gyógyvizek fogyasztását ajánlotta. Ugyancsak Szamosújváron írta három kötetes nagy munkáját, „Az erdélyországi orvosvizeknek bontásáról közönségesen", amely nemcsak a gyógyvizeknek elemzését foglalja magában, hanem mint már említettük, egyszersmind az első magyar nyelvű kémiai kézikönyv is. 2 Munkáját saját költségén adta ki, ami a tudomány ügye iránti határt nem ismerő áldozatkészségéről tesz tanúságot. Kémiai tankönyve 1800-ban jelent meg. Ugyancsak ebben az évben költözött Kolozsvárra. 1805-ben Kolozs megye „fizikus"-ának, majd a következő évben, 1806. október 13-án Erdély főorvosának nevezték ki. Ezt a magas tisztséget azonban csak rövid ideig töltötte be, mert 1808. december 27-én váratlanul meghalt. Kolozsvári munkássága is éppoly termékeny és alkotó, mint a szamosújvári. Itt írta meg a himlőoltásról szóló népszerűsítő kis munkáját, a „Kolozsvári tehénhimlő"-t, 1802-ben. E mű második kiadása is napvilágot látott rövidesen. A himlőoltás kérdése mindvégig szívügye maradt. Mint Erdély főorvosa, különös gondot fordított a himlőoltás meghonosítására. Szakszerű utasításokat küldött a megyei orvosoknak és kirurgusoknak az oltások rendszeres elvégzésére. Három hónaponként időszakos beszámolót kért a végzett
