Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)

Prof. KÓTAY PÁL: Pápai Páriz Ferencz orvosdoktori értekezése (Basel, 1674)

Rögtön ezután következett a tulajdonképpeni szigorlat „ut vocant rigorosum". Miután e feladatoknak nagy sikerrel megfelelt, felvették az orvosi rend sorába és határidőt kapott orvosdoktori értekezésének kidolgozására. A munka megírására és kinyomatására jó három hét állott rendelkezésére, de azon — amint írja — már több mint féléven át dolgozott. Amidőn a prodékán intésére az első oldalt olvasni kezdi, már nincs egyedül. A dékáni szó értekezése ellenfeleit, az „opponenseket" odaállítja köréje. Kik ezek? Kisselbach Boldizsár, a filozófia és az orvostudományok doktora, a baseli kollégium elöljárója. Sisselbach Menyhért, lengyel diák, Páriz tanulótársa, akivel együtt ölti fel majd pár nap múlva a doktori bíbortógát, egy francia, egy svéd, egy sziléziai és három baseli orvostanhallgató, barátai és munkatársai („medicináé studiosis commilitones et amici"). Élénken figyelik, amint teljes terjedelmében felolvassa a mű első oldalát. Orvosdoktori avató értekezés, amelyet a nagy isten kegyelméből a ősök orvosi rendjének határozata és rendelete érteimében Helvetia híres és ősi Egyetemén az orvosi tudományok legnagyobb tisztessége, jogai és az orvosi szabad gyakorlat szabályszerű elnyeréséért a tudósok nyilvános, komoly vizsgálatán, számbavételén, bizonyságtételén előadott Pápai Páriz Ferenc, Imre fia, erdélyi magyar 1674 október 9-én a szokott helyen és időben Baselban. (Génáth János Rudolf betűivel.) A művet a következőknek ajánlja: Bauhinus János Gáspárnak^ a gyakorlati orvostudományok tanárának, az egyetem szeniorjának és dékánjának, Glaser János Henriknek, az anatómia, kémia és növénytan tanárának (0 Páriz atyjaként szeretett mestere, akinek koporsója felett alig egy év múlva, amikor hivatásának áldozata lett, a baseli kar megbízásából ő mondja a búcsúbeszédet). Burchardt Rudolph Jánosnak, az elméleti orvostudományok tanárának ,,a baseli egyetem szemefényének", valamint Amman Pálnak a lipcsei egyetemen a növénytan tanárának, akivel élete végéig levelezik, Hofmann Jakab Jánosnak, a baseli egyetem görög nyelv tanárának, teológus-, filológus- és filozófusnak s az egyetlen magyar Tsernátoni Pálnak, az egykori gyulafehéiwári, most a nagyenyedi kollégiumban a történelem és matematika tanárának, vala-