Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)
Prof. KÓTAY PÁL: Pápai Páriz Ferencz orvosdoktori értekezése (Basel, 1674)
változás' £-nak tulajdonítja. Döntően fontosnak tartja a beteg szociális helyzetét. A nagy hysterias rohamban levő 40 éves özvegy betege „távol él minden gondoktól". A harmadik, 48 éves betegének, akinél noha terhességre gyanakszik, „élelmezése rossz". Az egyes betegségekre nyújtott orvosi tanácsait a consiliumot 10 pontban tárgyalja. Miként egyetlen csepp vízben benne van az egész óceán, úgy tartalmazza a fiatal orvosjelölt első, szerény munkája a XVII. század orvostudománya erényeinek és fogyatékosságának jellemző sajátosságait. Meglepően tiszta, pontos anatómiai képek a mai értelmünknek szinte megfoghatatlan „terra incognita"-val szomszédosak. Okok és okozatok cserélnek szerepet. Hosszú évezredek megfigyeléseiből született élet- és kórtani eredmények egészséges ízét naiv, misztikus, babonás ködök keserítik meg. A méh kóros elváltozásai szerinte nem helyi jelenségek, de a szinte minden betegségben használatos érvágás gyógyító szerepe aszerint változik, hogy a felkar- vagy az alszár-, az öregujj- vagy a bokavénát nyitják meg. Ismeri a női belső nemiszervek pontos vérellátását. Különbséget lát az artéria ovarica és artéria uterina élettani feladatai között. Ez utóbbiak amazoknál nagyobbak — írja — s ágacskái az anyaméh üregébe vezetnek, a havi vérzések és terhesség esetében a magzat táplálásának szervei. A menses megrekedésének okait azonban a „vér nagy bőségében", annak „sűrűségében", „nyálasságában" vagy „hűvösségében", néha annak másfelé takarodásában keresi. A külső okok után kutatva, „az igen nedves és kegyetlen hideg időjárás, amelyben utazott, részben az ártalmas hideg levegő ki- és belélekzése vádolható, annál is inkább, mert a havi vérzés ideje éppen függőben volt" stb. Elkülöníti a menstruatiót, a lochiát és a fluor albust. A két elsőt fiziológiásnak, az utóbbit kórosnak tartja. A nőies típusú asszonyok átlag hét, a férfias kinézésűek és természetűek mindössze két napig tisztulnak. Az eszméletlen beteg eszméletre keltésére a következőket ajánlja: „ ... tegyenek fájdalomokozó kötéseket a térdekre, tépjék hajszálait, csináljanak lármát, nevén szólítsák a beteget,
