Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)

Prof. IVÁNYI BÉLA: „Vízégetés" Nyugat-Magyarországon a XVI—XVII. században

ablakán kívül van benne egy asztal is, de vízégető szerszámot 1643 óta az inventáriumok nem említenek, valószínűleg azért, mert András (Anderli). a rohonci vízégető 1649-ben és 1651ben s valószínűleg előbb is, nem a vízégető házban, hanem a patikában dolgozik, tehát nyilvánvaló, hogy a vízégető szerszámok is itt voltak, s nincs kizárva, hogy a vízégető ekkor már a patikában laboráns munkát is végzett. 1660—1661-ben a rohonci inventárium (9. lap) felsorolja,, hogy a .,Vízégető fazékhoz való fedeles és csévés ón kannák" száma öt és van egy: „Vízégető réz fazék 6 üvegre való" egy darab. Sajnos, az inventárium az üvegek űrtartalmát nem adja meg, s így hozzávetőleg sem tudjuk megállapítani a desztilláló készülék űrtartalmát, s hogy a hat üvegbe mennyi víz fért bele. 1661 után forrásaink a rohonci vízégető házat és felszerelését többé nem említik. Nem lehetetlen tehát, hogy a vízégetés súlypontja most már Németújvárra tevődött át, amint azt a németújvári üzem tárgyalásánál látni fogjuk. Meg kell még emlékeznünk arról, hogy Rohoncon 1600ban az égetett vizet természetesen üvegekben, ezeket azonban egy lezárható ládában tartották. Ehhez a ládához ekkor 12 dénárért lakatot vásároltak. Valószínű, hogy ez a láda központi égettvíz raktár volt, és innen adogatták ki az égett vizet az uradalmak patikáiba, hogy így közhasználatba kerülhessen.

16 Németújváron 1634-ben még csak a különböző patika polcokon vannak a mindenféle gyógyvizek, de az 1636. augusztus 17-én felvett inventáriumban — mint már tudjuk — 12 darab födeles vízégető fazekat találunk megemlítve, de teljessé a felszerelés úgylátszik csak 1638-ban lett, mert az ez évi és 1639. augusztus 17-i inventáriumok már hat darab vízégetni való ón kannákat sorolnak fel „czevestől, fedelestől". 1644-ben már felépült Németújváron a vízégető ház is, mert ekkor fedik azt be és ajtajára pántokat és reteszeket kovácsolnak,

17 és az 1644. évi augusztus 17-én felvett németújvári leltár is említi: „Az uiz égető ház"-at, „mely mostan, uionnan épétett". Ekkor tehát (1644—45) a németújvári víz-