Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

Dr. OLÁH ANDOR: Népi orvoslás, orvostörténet, orvostudomány. (A népi orvoslás kutatásának orvostörténeti jelentősége)

tud kitisztulni." —• „Bele is pusztul, ha nem megy el a kele­vény." — „A kicsi gyerektül az a szurok, az a másvilági szu­rok (ti. meconium) nem indul meg." —• „Az meg is szokta ölni, amelyiktől nem tud elmenni, aztán akkor olyan kék a hasa meg. a mejje." —• „Amelyik gyerek nem tud kitisztulni kicsi korába vagy születése korán, hasfájások és bélhurut, ké­rem, mind a kelevényrül keletkezik." — „A csúnya feketeség­nek harmadnapra ki kell takarodni, amelyiktől nem takaro­dik ki, sáncolja sokáig. Elfakad a belső szervezetibe, aztán szétmegy a testbe. Megöli a kelevény." — A XVI. Századi Orvosi Könyv a Bélbetegségek közt sorolja fel a kelévényt: „Az Belök Nehéz Nyavalyájuk imezek: Meg rekedés, Meg szo­rítás, Meg tüzesülés, Genyettséggel való Kelevény." Szin­tén nagy bajnak tartja, ha nem megy el a kelevény: „Hasnak híg menéséről, fosásról... Az természetnek folyását meg kell várni, sőt segíteni is kell inkább, hogy mehessen, és nem kell meg állatni. Mert ha az olyan hasmenést meg állatnak, na­gyobb betegséget hoznak vele. Mert az megtiltott dolgok föl menvén, Fő fájást vagy Hagymázt vagy képtelen aluvásnak kívánságának betegségét, vagy fül mellett való kelevényt sző­röznek." 15 Humorálpatológiai, mai népi és régi orvosi beteg­ségelméletek találkoznak itt. Mutatóba egyelőre elég lesz ennyi összehasonlítás. Roger Vaultier a La Presse Médicale hasábjain hasonló összehason­lítást tesz a francia népi orvoslás és a régi francia orvosi könyvek közt. Megállapítja, hogy „minden általunk népinek nevezett recept, ritka kivételektől eltekintve, kell, hogy sze­repeljen La Fromboisiere, Sieur de La Violette vagy Lemery könyveiben." 1 " Ha ennyire merész kijelentést nem is merek tenni, összehasonlításaim alapján megállapíthatom, hogy a nép egészségügyi kultúrája a XVII—XVIII. századinak felel meg. Mi az oka annak, hogy ez az egészségügyi kultúra — habár lényegtelen részleteiben módosult is — alapjában és lényegé­ben nem változott a XVII—XVIII. század óta? A modern or­vostudomány tényei és felfogásai a céltudatos és kiterjedt egészségügyi felvilágosítás ellenére sem épültek bele a népi

Next

/
Oldalképek
Tartalom