Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

Dr. OLÁH ANDOR: Népi orvoslás, orvostörténet, orvostudomány. (A népi orvoslás kutatásának orvostörténeti jelentősége)

NÉPI ORVOSLÁS, ORVOSTÖRTÉN ET, ORVOSTUDOM ÂN Y, (A NÉPI ORVOSLÁS KUTATÁSÁNAK ORVOSTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE Irta: dr. OLÁH ANDOR (Békéscsaba) A népi orvoslást a maga sajátos szempontjából nevezheti ^ a jogász kuruzslásnak, a politikus elmaradottságnak, gondolkozhat az egyik azon, hogy mennyi börtönt szabjon ki a diploma nélkül gyógyítóra, a másik azon, hogyan irtsa ki a babonát —• a kutatót az foglalkoztatja, hogy kultúrtörténeti szempontból időben és térben mit jelent a mai magyar népi orvoslás. Lássuk először időben mit jelent. Ha régi, XVII. és XVIII. századi magyar orvosi könyveket forgatunk, meglepő meg­egyezésekre bukkanunk a régi orvosi receptek, betegségleírá­sok, aetioilogiás elképzelések és a mai magyar népi orvoslás adatai között. Rékés megyében így mondják el például a mádra (nádra, szünádra, szinádra) tüneteit: „Itt (gyomortájon) olyan dudo­rodás van, a mádra oda feljön." — ,,Feljön a gyomra és az fujtja." —. „Nehéz a gyomra és nem állja az ennivalót. Szinte olyan változások jönnek az embernek, olyan rossz érzése van. A színét veszi. Elsápad, elájul." — „Hun jobbrul. hun balrul belenyilallik." —• A XVI. Századi Orvosi Könyv ezt írja: „Az mádrának fel menése, leszállása ... az Asszonyállatokat gya­korta fárasztják. Tapogatással bizonyíttatott meg, hogy az mádra (ti. méh) úgy jött föl az gyomorra, mint egy golyóbis és megszorította az Mádrát. .. Az Fölmenésben .. . fáj az asz­szonyállatnak az lépe és Mája fölött való húsai az oldal cson­tok alatt és nehezen leh, úgymint valami elájulással." 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom