Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

módja a következőképpen végrehajtott dörzsölés (frictio) volt: a beteg hosszában hasrafeküdt, kinyújtózkodott, azután odalépett a masszírozó, aki először a hátat, a gerinc ízületei körül fokhagymával és vajjal, vagy fokhagymával és langyos ecettel gyöngén dörzsölte, majd azután erősítette a nyomást; ez a művelet az összeszorított hüvelykujj kiálló hegyes ízületével történt — nem a beteg gyötrődése nélkül. Befejeződvén ez a művelet, ugyanezen módon dörzsölte át a kezeket és karokat, ami által a bőr alatti mirigyek stagnáló nedvessége mozgásba hozatott. Akik izmosabbak voltak, ugyanezen célból eltűrték a hátukon valakinek sétálását. Ügy látszik, egyik művelet sem volt haszon nélkül való, legalábbis a gyomor és a belek nyomását tartalmukra elősegítette. Dörzsölést kell alkalmazni, valahányszor ártalmas dolgot kell eltávolítani vagy erősíteni kell azt, ami gyenge és erőtlen, azért ezen művelet alkalmazása, valahányszor a betegség az első utakban volt, meghozta a maga hatását. Midőn azonban a betegség anyaga már a másodutakba behatolt, többé már nem csömör, hanem váltóláz vagy alábbhagyó és visszatérő láz volt, mely az előbb elmondott dörzsöléssel már nem volt többé gyógyítható, hanem csak az előző hónapoknál elmondott módszerrel. A viszketegség (scabies) a vérsavó romlottságától és pangásától, a zsíros és nyers tápláléktól, a kigőzölgés eldugulásától vette eredetét, vagy ragály útján a társaktól terjedt tovább. Ezeknek bőre leginkább az ujjak közötti részen viszketett és piros volt, a tüszők ípustulae) vakarására tűntek elő, s a hevesebb dörzsölésre felszakadva fájtak, ugyanakkor a test egyéb részei egészségesek voltak. Akik ebben a betegségben voltak, kezdetben jalapagyökérből készült porral vagy más tisztító gyógyszerekkel tisztíttattak. Bőséges mennyiségben itattam bojtorjánból, rómaigyökérből, szasszafrászból, sóslóromból (lapathum acutum), csomós kínakéregből (china nodosa) és édesgyökérből készült főzetet. Külsőleg kezdetben a viszketős helyeket mályvából készült kenőccsel, hunyor (Helleborus) leveléből készült porral és ammoniumsóval kellett bekenni, a szegényeknek dohánylevelet helyeztem oda, ami által az történt, hogy a tüszők nagy bőségben kifakadtak és