Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

lők fújdogáltak. Ebben az időben a mindennapos, harmad­napos, negyednapos lázban többen megbetegedtek, de a meg­betegedések kevésbé voltak makacs természetűek, mint más­kor ebben a hónapban szoktak lenni. Kevés betegnél volt ugyanis a láz visszatérő, kevesen akadtak olyanok, akiknek láza oldó sósvizek hatására szűnt volna meg és akiknél fajla­gos gyógyszerekre (specifica) kellett volna áttérni. Ennek a hónapnak nyolcadik napján nyugati szél fújván, eső öntözte meg a földet, amely a szárazság miatt már sok helyen hasadozott volt, s a már-már kiszáradt forrásokat meg­töltötte. Ekkor éreztük először a hideget, mely főképpen azo­kat érintette kellemetlenül, akik a nyári ruhákat még nem rakták le. Ez az esős időjárás egészen 15-ig tartott, amikor visszatért a korábbi derült idő. A váltólázak, főképpen a ne­gyednaposak, ebben az időben már inkább makacs természe­tűek (rebelles) kezdtek lenni, s többen, akiknél a láz kína­kéreggel elűzetett, annak kötelező folytonos használata révén, a visszatérő lázat elviselték, sokaknak lázát a kínakéreg hely­telen használata felszöktette. Ugyanezen idő alatt sokakat megtámadott az epés felfúvó­dásos bélgörcs (colica biliosa flatulenta), mely legnagyobb mértékben azokat támadta meg, akik a reggeli vagy esti idő­ben a levegő hidegének ki voltak téve, s a kipárolgás (perspi­ratio) elfolytatódott és a belekre helyeződött át. Ezeknek igen vad bélfájdalmaik voltak, a legtöbbnél székrekedés (alvus adstricta), gyomorémelygés (nausea), felböfögések (eructa­tiones), félelemérzés, csuklás, sárga — némelyeknél zöldes — epehányás, igen nagy nyugtalanság, nagy szomjúság, gyakori megdermedés, álmatlan éjszakák jelentkeztek, az érverés egyenetlen, egyeseknél teljes és kemény volt. Ezeknél érvágást alkalmaztam, azután a hányást langyos vízzel vagy teával elő­mozdítottam, s ha ez nem volt elég, hánytatószert adtam, me­lyet meg is ismételtem, a gyengébbeknek pedig és akiknél éz a javaslat nem volt helyénvaló, vagy akik nem hánytak, gyenge lobellenes tisztító italt adtam, s ez az enyhe elvezetés (epicrasis) módszerével történt, nehogy a beteg mindent ki­hányjon; bőséges enyhítő olajos beöntéseket is kapott a beteg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom