Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

(Rheum) és kázsia beléből (manna Cassia) készült enyhe hashajtószerekkel (eccoprotica) szüntettem meg. Ennek a hónapnak végén kezdett elterjedni többeknél az első utak epés csorvájától ísaburra) eredő epeláz (febris biliosa), melyet a hátgerinc elviselhetetlen gyötrelmei és a belek fájdalmai kísértek. Akiket ez támadott meg, azoknak székrekedésük volt (alvus adstricta), nyugtalanság, kimerülés és hányásinger jelentkezett náluk. Ezeknek kezdetben hánytató gyökérből (ipecacuana) vagy (borkőből íftartarus emeticus) való hánytatószert, azután mannából, rebarbarából és tamarindából készült enyhítő hashajtót, majd a zavarok elmúltával máknedvből néhány csepp ópium hozzáadásával készült enyhítő orvosságot (paregoricum) adtam; ezeknek néhány napon át való megtartásánál a legtöbbször megszűnt a láz, akiknél viszont a csórva megszűnte után is tovább tartottak a gyötrelmek, azoknál a néhány esetben alkalmazott kínakéreg megszüntette a betegség maradványait. Június hónap. Gyengén fújván a déli szél (auster), a nappalok melegek voltak és annyira szárazak, hogy a mezők kiégtek és kiszáradtak, bármerre is nézett az ember. Az elegendő tápláléktól megfosztott barmok oly annyira lesoványodva kóboroltak a mezőkön, hogy már a marhavész fenyegető veszélyét előre láttuk, ez a gyanakvásunk azonban rövidesen megnyugtatódott azáltal, hogy ebben a hónapban gyakran ütközvén össze a levegőben villámlások kíséretében a fellegek, mindannyiszor jelentékeny csapadék öntözte meg a száraz földet. Ezáltal széltében-hosszában kizöldült a fű és a barmok a magukhoz vett táplálék révén kezdték visszanyerni erejüket. Ez a hónap a betegségek tekintetében az év többi hónapjához viszonyítva, igen kedvező volt; alig adódott eset, hogy halottat vagy beteget kellett volna nézni, kivéve azokat, akik az előző hónapban szerzett krónikus megbetegedésekben szenvedtek. Ebben a hónapban gyógyítás céljából egy asszonyt hoztak hozzám, aki vérfolyásban (haemorhagia uterina) szenvedett. Ez az asszony szerfölött átengedvén magát a korával járó indulatosságnak, egy nagyobb bosszankodás után tüstént erőt