Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

Dr. OLÁH ANDOR: Népi orvoslás, orvostörténet, orvostudomány. (A népi orvoslás kutatásának orvostörténeti jelentősége)

kozott: „Egy a nép által könnyedén odavetett okoskodás után lehajolni nem szégyen, mert a nép észjárásától miért ne erősödhetnék a tudomány is, mint ahogy egyenlően nyeri tápláló erejét az édes anyaföldtől a cserje, a fű és a koronás tölgy."

52 A természetes gyógymódok egy minden modern kutatási eredményt felhasználó újszerű gyakorlatát tenné lehetővé ez az erősödés. Ezt sejteti az is például, hogy az ősi finn házifürdőről, a saunáról mostanában vaskos könyv jelent meg. Klinikai tapasztalatok és kísérletek alapján profilaktikus és terápiás előnyeit tárgyalja.

53 A népi orvoslás, orvostörténet és orvostudomány viszonyának analizálása után szintézis szükségessége és lehetősége merül fel. Szerteágazó elmefuttatások közben tulajdonképpen egyetlen probléma foglalkoztatott: a gyógyítás problémája. Pontosabban az, hogy itt és most hogyan lehet és kell gyógyítani. Tehát tekintetbe véve azt, hogy a nép egészségügyi kultúrája a XVII—XVIII. századi nívón áll és keleti jellegzetességet mutat. Ugyanakkor azzal is számolva, hogy a keleti orvostudomány nem mindig áll szemben a mai hivatalos orvostudománnyal, hanem azzal sokszor együtt halad, ugyanazt mondja, amit a hivatalos orvostudomány, de a maga sajátos módján. A következő problémák és megoldási lehetőségek merülnek fel ebben a történetileg determinált helyzetben: 1. Orvos-beteg viszonyának problémája. Az orvos sikeres és hatásos gyógyító tevékenységét nem biztosíthatja csupán a szaktudás. Kétes eredménnyel jár működése, ha a tudomány felkent papjaként csupán saját tudása útmutatását követi, a körülményeket és a betege lelkiállapotát figyelmen kívül hagyja, ezért meg kell találnia a betege nyelvét. Visszanyúlnia kell betege egészségügyi kultúrájához és pszihés állapotához. Ha adott esetben például „babonás" beteget kell meggyógyítania, a beteg érdekében a modern, szakszerű gyógyeljárást babonás nyelvre kell lefordítania. A beteg gyógyulása után már beszélgethetnek a babonáról, kezdődhet a felvilágosítás. 2. Orvos-nép viszony: az egészségügyi nevelés problémája. Ha az orvos nem veszi tekintetbe azt, hogy a nép milyen tör7* - 10-9 99