Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)
Dr. GORTVAY GYÖRGY: A tudománytörténetírás nemzetközi veszteségei 1945 óta
Angello Bellini (1872—1949) milánói dermatológusnak a prostitúció történetére vonatkozó írásai mellett legjelentősebb tanulmánya Cardanus Hieronymus vagy Girolamo Cardano (1501—'1576) életére és munkásságára vonatkozó kutatása. (Girolamo Cardano e il suo tempore, 129 lap, Milano, 1942.) Cardanus a páduai egyetem tanára és kora európai hírű orvosa volt; az emberi arcról 1550-ben kiadott munkája 800 rajzot közölt. Legismertebb orvosi munkája: ,,De causis, signis et lobis morborum" először 1583-ban Baselben jelent meg. Bellini 1932-ben kiadta Cardano önéletrajzát is (L'autobiografia de Girolamo Cardano. Traduzione, introduzione e note Angello Bellini. 487 lap. Milano, 1932.) Sebastino Tinipanaro (1888—1949) olasz tudománytörténész főleg Leonardo da Vinci, Galilei, Volta, Van Ma rum stb. munkásságával foglalkozott. Fomunkája: Oeuvres de Galilée (I— II. k. Milano, 1936—1933.). Maxime Laignel-Lavastine (1875—1953) francia idegorvos, 1931 óta az orvostörténet rendes tanára a párizsi egyetemen, a nemzetközi orvostörténelmi tásulatnak (Société Internationale d'Histoire de la Médecine) elnöke. Főleg középkori neurosisok és psychosisok, valamint a neurológia történetével, a zsidó orvoslással és orvosi ikonográfiával foglalkozott. Kisebb közleményei közül legismertebbek: Notes médicales sur l'exposition d'art ancien à Bruxelles (Aesculape, Paris 1935, 25: 266—275) és L'extension des orteils dans l'art (N. iconogr. A Salpetrier 1905. 18:117—120). írt egy rövid francia orvostörténetet is, amely 1934-ben a Clio Medica sorozatban jelent meg. Főmunkája a gyönyörűen illusztrált három kötetes Histoire générale de la médecine, de la pharmacie, de l'art dentaire et de l'art vétérinaire (Albin Michel I— III. Paris. 1934—1949). Nem összefoglalóan tárgyalja az orvostörténelmet, hanem számos és igen változó értékű önálló tanulmányban; képanyaga igen szép és értékes. A könyv Charles Victor Dar ember g (1817—1872) 1870-ben megjelent kétkötetes munkája, a Histoire des sciences médicales óta a legnagyobb francia orvostörténeti munka.
