Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

Megjelenésében a ciprushoz hasonló Európa déli, Afrika északi, Kisázsia nyugati részein és az Archipelaguson honos, több méter magasra növő Juniperus phoenicea, amelynek tűi örvben, hármasával állnak, tompák, a hátukon domborúak, tobozbogyója tojásdad, fás húsú, rozsdaszínű, később meg­sötétedő. Ez a régiek egyik ciprusa a sok közül. „Vöröses, jó­szagú fája ellenáll a rothadásnak", — miként ezt időszámítá­sunk előtt a negyedik században élt Theöphrastus, görög filo­zófus, Platon és Arisztotelész tanítványa, a tudományos botanika megalapítója írta — „és előszeretettel használják szerszámfá­nak". Akkoriban ezt a borókát kis cédrusnak („kedros mikra") nevezték. Homérosz Iliásza szerint Priamosz, Trója királyá­nak ágya is ilyen fából készült és ezért volt kellemes illatú. Az Odysseia szerint a veszedelmesen szép Kalypso nimfa, Atlasz bűbájos leánya lakhelyén, amely Ogygia szigetén volt, ahol Odysseus hét évig volt a nimfa fogságában, a tűzhelyeken kedros fa égett és elárasztotta illatával az egész szigetet, A nimfa lakhelye körül égerfák, fekete nyárfák és jószagú cip­rusok nőttek, de valamennyi közül a kedros fák voltak a leg­kedvesebbek. Szagos cédrus borókából épült Aeaka szigetén a bűbájos Kirke. Héliosz napisten és Perseis leányának gyö­nyörű palotája is, amelyben egy évig élt Odysseus, akit nem­csak Kirke szépsége igézett meg, de a cédrus borókák fensé­ges illata, s ezért meg is feledkezett társairól, akiket Kirke disznókká változtatott és csak a Hermésztől kapott bűbáj törő fűvel tudta végül is kiszabadítani Kirke varázsa alól. Vergilius más oldalról mutatta be a cédrus borókát. Aenei­sében megemlítette, hogy Latinus, laurentumi király latiumi palotájában sorban álltak az ősök cédrus borókából kifaragott képmásai. Plinius természetrajzából tudjuk, hogy a legszebb és a legjobb cédrus borókák Kréta szigetén, Syriában és Afri­kában nőttek. A fája örökkétartó, sem a férgek, sem a korha­dás nem bántja. Ezért készítenek belőle istenszobrokat. Bo­gyójából készített bort (vinum e junipero) az orvosok azoknak ajánlják mint jótékony hatású üdítő italt, „akik a fegyverfor­gatásban vagy a lovaglásban kifáradtak", írta Plinius. A dél­európai borókák aromatikus bogyóit a mediterrán népek kü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom