Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

fekete halál, még a XVIII. században is többször felütötte fejét nálunk is. Cserey Mihály históriájában megemlítette, hogy amikor Rákóczi Ferenc szabadságharcának vége felé, 1709-ben Erdélyben kitört a pestis, Rabutin, osztrák generális felszólította a szebeni doktorokat, adjanak sürgősen tanácsot a járvány leküzdésére. Ezek többek között azt javasolták, hogy a házakat minden reggel füstöljék ki fenyőtövissel, vagyis borókával, és a lakosság fenyőmagot rágjon és fenyőmagos ételeket egyék. Abban az időben, ha híre kelt, hogy közeledőben van a járvány, borókamáglyákat gyújtottak a városok, a falvak terein és utcáin, hadd tisztítsa a máglyák füstje a levegőt. A füstölés azonban, mint tudjuk, mit sem ért, de legalább mérsékelte a járvánnyal kapcsolatosan támadt pánikot. ,,A Székelyföldön a mai napig fennmarad annak az emléke — olvashatjuk Magyary-Kossa „A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata" c. könyvében —, hogy az 1770—72. évi pestisjárvány alkalmával Szent Márton községben Nagy Szabó Balázs volt az egyedüli, aki Apostolok oszlása hajnalán szedett borókabogyókból készített pogácsával védte meg magát és cselédeit a ragálytól, amely borzalmas mértékben tizedelte meg az akkori Csík megye lakosságát." A XVII. és a XVIII. században Franciaországban és Németországban sok önálló munka jelent meg a juniperus hasznáról. Ilyen volt például Michael Bapst 1605-ben Eislebenben megjelent és többször kiadott „Juniperetum, oder WachholderGarten" című fóliánsa, amelyről a berni születésű Albrecht Haller, a gyógynövények kitűnő ismerője, az experimentális fiziológia megalapítója, aki 1735-ben, 27 éves korában lett Göttingában az anatómia, a chirurgia, a kémia és a botanika professzora, úgyszintén a francia Dupetit-Thouars, a botanikus, azt írták, hogy hatalmas gyűjteménye a boróka valódi és sejtett tulajdonságainak. Chaumeton 1817-ben Párizsban megjelent „Flore médicale" című könyve, amely közölte a juniperus bibliográfiáját is, a „rob de genièvre" és a „genevrette" hasznát és hatásosságát magasztalva megemlítette, hogy a boróka bogyóiból készült Leonardo Fioravanti, XVI. században élt olasz orvos életelixírje, Sennert pestisellenes labdacsa,