Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

ken tanult, ő a ráolvasás helyett már fenyővizet és tojásfehérjével és tömjénnel elkevert fenyőmagot ajánlott a szem e két nyavalyája ellen. A Fives könyv megemlítette a 'borókának, illetve a fenyőmagnak azt a tulajdonságát is, amelyről a legrégebbi orvosi receptünk szól, nevezetesen hogy „bacca juniperi purgat pectus", tehát a borókabogyó tisztítja a mellet, vagyis a tüdőt. A borókának erre a tulajdonságára való hivatkozás megtalálható Matthiolusnál is, míg más kortársánál nem. Feltehető, hogy Matthiolus, aki mint Ferdinánd, majd II. Miksa udvari orvosa, összeköttetésben volt a magyarországi orvosokkal, akik sok gyógynövényt, küldtek neki Prágába, tudomást szerzett erről a receptről is, amelyről sokáig az volt a vélemény, hogy 1416 körül íródhatott, de Magyary-Kossa kiderítette, hogy csak 1540 körüli évekből való lehet. A XVI. században a magyar családi levelekben gyakran történik hivatkozás a fenyőmagra, mint a húsok fűszerére, de főként a fenyőmagolajra, mint a kéz- és lábszaggatások enyhítőjére. Ebben az időben adta ki Stein Kristóf, kassai orvos ..Oleum juniperi, qua ratione omnibus fere humani corporis aegritudinibus medeatur" című könyvecskéjét, az első magyarországi gyógyszer reklámot, amelyben a borókaolajat a pestis,, podagra, paralízis, contractio, icterus, láz, gyomorfájás, szíves vesebajok ellen ajánlotta. A reklámnak eredménye is volt, kitűnik ez a kassai levéltárban talált kéziratból is, amely szerint a kassai borbélyok és kirurgusok még az 1600-as évek elején is a megcsömörlött polgárokat tetőtől talpig fenyőmagolajjal kenték be, hogy nyavalyájuktól megszabadítsák. A borókát, a fenyőmagot többféle betegség ellen ajánlotta Pápai Páriz Ferenc (1649—1716), Kolozsvárott 1687-ben megjelent és később több kiadást elért ,,Pax corporis, az emberi test belső nyavalyáinak okairól, fészkeiről azoknak orvoslások módjairól való tracta" című könyvében, amelynek alapján Erdély Hippokrátészének is nevezték. „Aki hasfolyásban szenved — írta — fenyömagot főzzön meg veres borban s annak levét igya vagy három nap éhomra melegen."' Könyvének a vízkórsággal foglalkozó fejezetében arra utalt, hogy e nyavalyában jók az izzasztó orvosságok is. Ehhez való a fenyő-