Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

ezt a Kígyók megfutamításáról, illetve a borókabokrok elkerüléséről szóló, sok helyen még ma is hangoztatott véleményeket néhány Afrika-kutatónak az a megfigyelése, hogy Libéria kígyókban bővelkedő vidékein a bennszülöttek, ha olyan utakon járnak, ahol sok a csúszó-mászó, lábukat és alsó lábszárukat fokhagymával kenik be, így nincs mit tartaniok a kígyóktól, mivel azok a fokhagyma szagot elkerülik. A boróka fűrészporának kígyóűző tulajdonságát megemlíti dr. Ludwig Reinhardt „Kulturgeschichte der Nutzpflanzen" című könyvében is. Megemlékezett a boróka, a „Wachelterboum" gyümölcsének orvosi hasznáról és értékéről Hildegard, a bingeni apácafőnöknő, az első német orvosnő, a XII. századból származó Physica című könyvében. Ebben a korban olyan kedvelt és népszerű volt a boróka, hogy még Assisi Ferenc is megörökítette, mert a Fiorettiben a Juniperus nevet arra a jámbor és együgyű fráterre ruházta, aki hadilábon állt az enyém és tied fogalmával s az alamizsnáskodást, ha tehette, meg nem engedhető szertelenséggel gyakorolta úgy, hogy még csengettyűket is lopott az oltár mellől, hogy azokat Isten nevében a szegényeknek ajándékozza. Megenbergi Konrád mester, a középkori skolasztika egyik művelője, aki németre fordította Albertus Magnus tanítványának „De naturis rerum" című művét, azt írta, hogy a boróka felüdíti a fáradt tagokat és ki gyakorta elfárad, aludjék a borókabokor árnyékában. Ez a ja vallás valószínűleg a Bibliából ered. A Királyok első könyvében ugyanis, ahol arról van szó, hogy Éliás elfut Jezabel elől, a következők olvashatók: „... és a pusztába mérte egy napi járó földre. És amikor odajutott és egy gyalogfenyő alatt ült, könyörge lelkéért, hogy életét megmentse ... És lefeküvék és elalvék a gyalogfenyő árnyékában; és ime az Űr angyala illeté őt és monda neki: Kelj fel és egyél. Miután evett a fejénél talált hamuban sült cipóból és ivott az edényben talált vízből, ismét elaluvék. ... Mikoron újból felkelt, evék és ivék, azon étel erejével negyven nap és negyven éjjel jára az Isten hegyéig, Hórebig..."