Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

Dr. GORTVAY GYÖRGY: A tudománytörténetírás nemzetközi veszteségei 1945 óta

Max Neuburger (1868—1955) 1893-tól. orvosdoktorrá avatásától kezdve 1898-ig főleg neurológiával foglalkozott; 1898ban Az idegélettan fejlődéstörténete c. monográfiájával orvostörténetből egyetemi magántanári minősítést szerzett a bécsi egyetemen; 1904-ben ny. rk. tanárrá. 1912-ben c. nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a bécsi egyetemen. 1938-ban Londonba emigrált és a Wellcome Medical Historical Museumban kapott tudományos munkahelyet; 1948-ban, 80 éves korában fiához költözött az Egyesült Államokba, majd 1952-től haláláig újra Bécsben élt. Tudományos munkásságának főbb termékei: 1902—1905-ig Julius Pagellel kiadta újra a Puschmann-féle Handbuch der Geschichte der Medizin-t (Jena, I—III. k.). 1906—1910-ig Stuttgartban kiadta a Geschichte der Medizin című munkát két kötetben; ez sajnos csak az ó- és középkorról szól, az újabb kor orvosi művelődésének történetét sohasem írta meg. 1918-ban kiadta az Entwickelung der Medizin in Österreich (Wien, 1918) ; majd 1921-ben a Das alte medizinische Wien in zeitgenössischen Schilderungen (266 lap, Leipzig) című munkát, melynek különösen a 1770—1825. év közötti részében számos hazai vonatkozásban is nevezetes eseményről és személyről ír. 1922-ben mesteri életrajzot írt Hermann Nothnagelről. Ugyancsak alapvető jelentőségű a Die Lehre von der Heilkraft der Natur im Wandel der Zeiten (Stuttgart, 1926) c. munkája, melyben a vitaiizmus orvosi irányzatának fejlődéséről ad mélyenszántó tanulmányt. Munkásságának terjedelméről és jelentőségéről tájékozódást szerezhetünk abban a három Festschriftben, mellyel őt a nemzetközi orvosvilág 1928-ban 60., 1938-ban 70. és 1953-ban 85. születésnapja alkalmából megtisztelte (Festschrift zu Feier seines 60. Geburtstages am 8-ten 1928. Max Neuburger gewidmet von Freunden, Kollegen und Schülern. Internationale Beiträge zur Geschichte der Medizin. Wien, 1928). Magyar vonatkozásánál fogva érdemes megemlíteni, hogy Neuburger egy tanulmányában Weszprémi Istvánt (1723—1799), a magyar orvostörténelemírás atyját, aki „Tentamen de inoculanda