Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)
Dr. GORTVAY GYÖRGY: A tudománytörténetírás nemzetközi veszteségei 1945 óta
a Koch-féle bacilláris kóroktan túlértékelésével szemben a fizikai környezet jelentőségét hirdette a járványok keletkezésében. Azzal a felfogással, hogy a járványok keletkezésében a beteg ember vagy az egészséges baktériumgazda az egyedüli tényező, Ferdinand Hueppe (1852—1938), Koch Róbert egykori munkatársa, a prágai egyetem higiénikus professzora és Georg Sticker (1859—) a még mindig aktív, ebben az évben éppen 97 éves würzburgi orvostörténész és járvány szakértő már korábban is szembeszállott. Alfred Schmid (1884—1946) urológus, az orvostörténet magántanára a bonni egyetemen. Tudománytörténeti munkássága főleg a csillagászat és a meteorológia tudománytörténetét ölelte fel. KarZ Schmiz (1877—1946) 1906 óta az orvostörténelem magántanára, 1923 óta annak rendes tanára a bonni egyetemen. Főleg a XIX. század orvostörténelmével foglalkozott. Walter Brunn (1876—1952) Henry Sigerist utóda a lipcsei egyetemen, illetve a Karl Sudhoff Institut für Geschichte der Medizin und der Naturwissenschaften intézet élén. Tudományos munkássága kisebb terjedelmű (Die Wunderversorgung im Kriege in ihrer Entwicklung, Deutschen Aerzteblatt 1940: 17. — Anfänge heilenden Tuns und Denkens, Deutsche Med. Wsohrift 1940: 46. —• Das Medizinhistorische Museum in Kopenhagen, Münch. Med. Wschrift 1934: 1436 — stb. Legismertebb műve Kurze Geschichte der Chirurgie (1932). Magyary-Kossa Gyula (1865—1944) a gyógyszertan tanára 1896-tól 1934-ig az Állatorvosi Főiskolán. Tudománytörténeti munkásságán kívül számos kisebb-nagyobb méregtani és gyógyszertani, néprajzi és nyelvtörténeti értekezést írt, Állatorvosi könyv észet-éhen pedig a hazai állatorvoslás művelőinek munkásságát gyűjtötte össze. Fő munkája tudománytörténeti vonatkozásban a Magyar orvosi emlékek (Értekezések a magyar orvostörténelem köréből, I—IV. kötet, Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Bpest, 1929—1940.) c. gyűjtőmunka, amely csaknem négy évtizedre terjedő kutatás és