Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Vas megye kórházainak (ispotály) 700 éves története

Kozlics Ferenc leírása szerint a füstferedőt 1802-ben nyitotta meg dr. Szalay Imre és 1822-ben leégett. Sok ezer példánybany nyomtattak reklámlapokat, amit az ország minden részébe szétküldöttek. Ebben nem kevesebb, mint 40 féle betegséget sorol fel a városi fizikus, mint amelyeket füstferedője biztosan gyógyít. A fürdő a város tulajdona volt, később a város bérbe adta dr. Szalay Imrének. A Polgári Ispotály 1828-ban elvesztette kórház jellegét és teljesen aggok otthona lett. Mint ilyen a századfordulóig fennállott, épületét a felszabadulás után bontották le. Csupán kisebb épületrész maradt meg, a már említett telken. Ebben az esztendőben — 1828 — megnyitják a város második polgári kórházát a Szombathelyi „Philantrop Egylet" kórházát, amelyet később Emberbarátok Kórházának neveztek el. Ezt a kórházat sok megyebeli alapítvány tette lehetővé, maga a város telket és építőanyagot ajánlott fel. A kórház építését Voyta Mihály híres építőmester vezette, akinek két fia később a bécsi műegyetem professzora lett. Térjünk kissé vissza az első Polgári Ispotály leírásához. A város ezt két malom és 32 hold föld jövedelméből tartotta el. Egy betegre eső napi költség kb. 4 krajcár volt. Gyógyszerellátását 1754-től fogva Gutten György szombathelyi gyógyszerészmester patikája biztosította, amiről néhány eredeti elszámolás tanúskodik. Az új polgári kórházat, az említett Emberbarátok Kórházát már sokkal korszerűbb szellemben indították el és orvosai egytől-egyig kezdettől fogva a bécsi és pesti egyetemen szerezték diplomájukat. Az Emberbarátok Kórháza, amely 1829-ben nyitotta meg kapuit, a Hosszú utcában volt (jelenleg Thököly Imre utca 32.), két osztályra tagozódott, kb. 32 ágy a belső betegségek és mintegy 20 ágy a külső betegségek gyógyítására. Itt feküdtek a sebészeti és bőrbajosok. Az udvarban pedig kisebb épület •— ma is eredetiben áll —, ez volt a ragályosztály. Az ápolószemélyzet 8 „fehérnépből" és 4 „emberből" állott. A szabadságharc idején megnagyobbították, de csakhamar így