Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. HAHN GÉZA: A materialista irányzat kialakulása a magyar orvostudományban

hatalomnak, melly az életműséggel magával harcban áll"'. (O. T. 1842. 14.) A kudarcok eredményeként alakul ki az új bécsi iskola szkepticizmusa (Skoda), amely lemond a betegségek lényegének, patomechanizmusának, etiológiájának kutatásáról, főleg a diagnosztikára helyezve a fősúlyt. Érdekes ezzel kapcsolatosan Bugát Pál álláspontja. ,,A magyar medicina talpköve" című tanulmányában a következőket írja: „Részünkről mind a betegségek megösmerésében, mind pedig gyógyításában a legnagyobb pondust az idő járat leglelkiösmeretesebb s legpontosabb és a legszorgalmasabb, a legjobb r-hysicai eszközökkel tellyesítendő folytonos szemmel tartására helyezzük azért, mert testünk physicai tulajdonainál fogva minden cosmicus és ezek által kormányzott atmosphaericus és telluricus befolyásoknak híven engedelmeskedve, egésségünk állapota magát mindenkor az említett befolyások diagonálisa szerint idomítja." „... mi azon hiedelemben vagyunk, hogy két orvos közül az, ki tudományunk minden segédeszközét mellőzvén, egyesegyedül az idő járat és az szülte kórnemtő szerint diagnostizál és therapeutizál, az eredményre nézve szerencsésebb leszen egy másiknál, ki a legalaposabb anatómiai, physiologiai előkészülettel földíszesítve a sthetoscopizálás, microscopizálás és bonctudományi kórtan legtökéletesebb birtokában van ugyan, de az idő járatra és kórnemtőre éppenséggel nem figyel". (O. T. 1848. 53.) Kezdetlegesnek tarthatjuk a szerző tisztán empirikus módszerét, a meteorológiai tényezők túlértékelését, de mindenesetre haladóbb álláspont volt, mint a betegségek keletkezésével kapcsolatos szkeptikus, sőt nihilisztikus álláspont. Nem kétséges az sem. hogy az orvostudomány egyik ága sem, tehát a kísérleti élettan vagy kórtan sem mondhat le az orvosi gyakorlat ellenőrző és kiegészítő tevékenységéről, és Bugát javaslata, amelyet tanulmánya további részében kifejt: az összes magyar orvosokat be kell vonni a diagnosztikus és terápiás gyakorlati megfigyelések összesítésébe, a magyar orvostudomány fejlődésének egyik mozgató ereje lehetett volna. Hazai orvostudományunkba sem az ontológiai irányzat, sem a szkepticizmus nem fészkelte be magát annyira, mint a né-