Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)
Dr. HAHN GÉZA: A materialista irányzat kialakulása a magyar orvostudományban
dés pedig a mozgások és anyagforgalom folyamatára éppen úgy befoly, mint az utóbbiak reá hatást gyakorolnak". (I. k. 7. o.) „A szakadatlanul egymásután és egymásból következő életműködések folytonosan mozgató erőt vesznek igénybe, mely részint hőség alakjában az egyénre nézve elvész, részint pedig a test váladékaiban mint feszerő található" (I. k. 111. o.) Az idézettek alapján megállapíthatjuk, hogy Balogh Kálmán a mechanikus materialistákhoz tartozott, mert nem ismerte fel a minőségi különbséget az élettelen és élo világ mozgásformái között. A „feszerő" kifejezés mindenesetre arra utal, hogy a mechanikai mozgás legegyszerűbb formái, a vonzás és taszítás mellett bonyolultabb mozgásformákra is gondolt. Viszonylag bonyolultabb fizikai mozgásokra vezeti vissza az idegrendszer működését: „Az idegfolyam nem más, mint az idegbennéke paránycsoportjainak az inger helyéből úgy az agy, mint a környi végek felé hosszirányban szomszédtól szomszédra tovaterjedő lengése; az idegcső bennékének paránycsoportjai között azonban folytonosan villamosságnak kell kifejlődni: miután ez az élő idegből bármikor is elvezethető." (II. k. 188—189. o.) Az élő szervezetre, mint „áthasonító gépezetre" (Balogh) vonatkozó mechanikus materialista elgondolás többé-kevésbé következetesen kiterjesztik az emberre is. Ezzel kapcsolatosan meg kell említenünk, hogy az Orvosi Tárban Rosenfeld (később Rózsai) József már 1847-ben a következőket írta: „Ámde az ember csak felső fokra emelkedett állat, azért létezhettik csak, mert voltak már előtte életmüves lények. Már ki ezen legfőbb lény megismerését tűzte ki czélul magának, annak szüksége van arra, hogy fölkeresse az első sarjazatot, a csirát, mellyből annyi fokozatokon keresztül fejlődnek az életműves lények roppant láncolatának karikái." (O. T. 1847. 11.) Bár az idézett megállapítást nem tekinthetjük önálló tudományos kutatások termékének, mégis azt bizonyítja, hogy a természeti fejlődés gondolata még Darwin előtt helyet talált egyes orvosainknál.