Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. KÉRDŐ ISTVÁN: Hippokratész és a bio-klimatológia

szerinte az egészségi állapotot három főtényezőnek egymáshoz való viszonya határozza meg. Ezek: az alkat, az életmód és a környezet (kozmosz). Mindhárom maga is bizonyos egyensúlyi állapotot, arányt fejez ki, mely alkotóelemei közt áll fenn. így Hippokratész az alkatot a testhő és az anyag különböző arányával határozza meg. Az anyagot általában „víz"-nek nevezi. Eszerint Az alkattípusok a két alapelem különböző arányú kombinációjából származnak. Ha pl. túlságosan nagy a testhő és meghaladja a rendelkezésre álló matéria mértékét, akkor előáll a „meleg és száraz" kolerikus alkat. Amikor viszont a testhő kevés és a testet felépítő anyag fölöslegben áll rendelkezésre, kialakul a „hideg és nedves" flegmatikus alkat. Kíséreljük meg ezt az elképzelést a mai élettani nyelvre lefordítani. A testhőt, azaz a „tüzet" helyettesítsük az anyagcserével. A „víz" helyére tegyük a test általános anyagi íelópítését. Fokozott anyagcsere mellett, pl. súlyosabb pajzsmirigytúlműködés esetén, valóban emelkedett hőmérsékletet, fogyást, azaz a test anyagának csökkentését, továbbá megnövekedett vízleadást találunk. Az ilyen beteg idegállapota, ingerlékenysége, érzékenysége pedig közel áll a hippokratészi kolerikus alkathoz. A másik esetben, amikor az anyagcsere a normálisnál kisebb, pl. csökkent pajzsmirígyműködés, súlyos esetben az ún. myxoedema kórképében, a szervezetben vízvisszatartás tapasztalható, s az életfolyamatok meglassúbbodnak, az idegreflexek időben megnyúlnak, a szellemi tevékenység vontatottá válik, ami nagyon hasonlít Hippokratész flegmatikus alkatának testi és pszichés tulajdonságaihoz. Az életmód, vagy diéta jellemzését Hippokratész a kifejtett munka és a táplálkozás arányából vezeti le. Tehát Ez az összefüggés önmagát magyarázza. Nyilvánvaló, hogy ha intenzívebb munkát végez valaki, mint amennyi energiát felI. m