Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 3. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2242)

XXVI 1 az Élo-állatök' Orfzágában-is, a

5 mái Tudófoknak tsak nem közönséges meg-egyezéfek fzerint, leg tökélletefebb és értelmefebb fel-ofztáfokat és ei-nevezéfeket tett, Külön válafztotta t. i. LINNAEVS leg' elébb közönségefen azokat az állatokat; I. A' mellyeknek, fzámtalan tapafztakífok fzerint, az 6 fzívekben két ürefség van; és ezen ürefstg eknek ajtai előtt két fületske találtatik; minémüek az Ember, a' négy lábu elevenen fzűlő és fzoptató oktalan állatok: a

5 mellyekben azt jegyzette-meg, hogy mind tüdőjökröl lélekzelnek s többire fzőrösok, öt érzékenységekkel birnak, befzéllenek, a' vérek pirofs , meleg, ajjakok húfos, kerefcs, egy-másra lapult, a

5 hím a' maga vefzfzejét a' nófténynek nyilásába mélyen bé-erefztve nemz; és a' j'z árnyas állatok, mellyeknek a

5 két elsö Iábok hellyett fzárnyok; fzörök hellyett tollok; ajjakok helíyett egybe hegyzódó tsont-orrok, és négy érzékenységek van; énekelnek; a' hím a

3 maga vefzfzejét a

5 nőílénynek hafadékjába tsak kevéfsé bé-erefztve nemz; tojáfoknak héjjá köves. II. A'