Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 3. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2242)

tfxiY fed^^l^al 800. talentumot ada ezen régi tudós Tanítójának; é' felett, minden-féle tanúit vadáfzokat, madaráfzokat-is rendele melléje, a' kiktől az Élő állatok' terméfzetéről tudakozódhatnék : idegen ritkább állatokat-is fokát küldöze néki, hogy azokat maga fzemeivel-is láthatná, és azok fzerint kéfzítene az Élő-állatokról egy tőkélletes mun^ kát. A

5 mikor ARISTOTELCS, meg-betsúíhetetlen fzorgalmatofsággal nagy hiftóriát íra az Élő-állatokról. Mellyben annyiban külömbözött MosEStől hogy az Élő-állatok' egélz Orfzágát elébb két nagy fzakafzokra ofztotta (

in vivipara et ovipara ) az az ; a mellyek a' magok méhekben kikőltvén a' magok tojáfaikat elevenen fzulik-ki azokat, és a' mellyek tojásul fzúlikki a

5 magok fiait, és azután melengetve úgy kőltik-ki. Az elevenen fzűlő állatok közi fzámlálta az embert, a barmokat, vadakat, és némelly fzárazon, vizén egy-aránt élő állatokat. Nem újjítottak azután e'ben ismét K. U. Sz. után a' közelebb múlt Száznak elejéig femmit a

5 Tudófok. Hanem a'kor Johannes RAJVS Anglus Pap, de a

5 terméfzeti dolgok' visgálásában különöfen gyö-